Zsoldos Péter regényei leginkább a történelem folyamatát, a történelemírás nehézségeit, egy jószándékú, a népéért cselekvő uralkodó dilemmáit járják körül, és azt a kérdést, hogy mi az ember, mi az emberiség, és hol van a helyünk a világban – az egyes embernek a társadalomban, az emberiségnek a világegyetemben. Az egyes szám első személyben mesélő hős, az elég egyértelműen beszélő nevű Gregor Man visszaemlékezései nagyjából olyanok, mintha Madách Imre Az ember tragédiájának színeiben egy modern, ateista Ádám forgolódna Lucifer nélkül, ám a fejlődésbe vetett megingathatatlan hittel és azzal a töretlen optimizmussal, amit az Úr Madách művének végén nem csak elvár, hanem egyenesen parancsba foglal.

Gregor szerint „Mindig bízni kell abban, hogy a holnap tartogat valami megoldást.” (UK 62) Ennek egyik oka lehet, hogy “A kor, amelyben a regény íródott, önmaga is egyfajta „utópia” volt.”[1] A másik talán a műfaji besorolás: A Viking visszatér 1963-ban jelent meg, és nem túl meglepő módon bekerült az ifjúsági regény kategóriájába, és maradt is ott egy ideig[2], aminek többek között oka lehetett a regény tanító-oktató, bemutató és elemző jellege is, ami folytatódott a további kötetekben. Bihari Péter szerint Gregor történetét „olvashatjuk mint fordulatokban bővelkedő, ötletgazdag kalandregényt, olvashatjuk mint ideológiakritikát, s közeledhetünk a regény felé annak science fiction oldala felől is.”[3]

Engem a háromból eredetileg egyedül a sci-fi felőli megközelítés érdekelt, az viszont az én olvasatomban nagyjából akkor szenvedett hajótörést, amikor a Viking, még akkor is, ha „Ebből a nézőpontból úgy lehetne a leginkább jellemezni Zsoldos Péter trilógiáját, mint egy olyan science fiction alkotást, amely adottként tételez egy bizonyos kulturális változásfolyamatot, melynek pozitív végeredménye a halhatatlanságban (tehát a Halál legyőzésében) és a szuperlények galaktikus közösségében csúcsosodik ki”[4].

A Viking visszatér tudományos alapvetése az, hogy ha valahol máshol létrejönnek az élet kialakulásához szükséges feltételek, akkor azok szükségszerűen lesznek nagyon hasonlóak a földi élet kialakulásához vezető feltételekhez, mindez pedig a földi élethez nagyon hasonlító evolúciós folyamatokhoz, és ezek folytatásaként a földi történelem menetéhez nagyon hasonló eseménysorokhoz vezet. A regény kezdete alapján akár még ezzel ellentétes következtetésre is juthatna a szöveg. A Viking visszatér elején ugyanis Gregor tapasztalata és félelme (Cthulhu és társai nélkül is) olyan pontosan és szabatosan írja körül a kozmikus rettenet lényegét (VV 60-61, 67-68[5]), hogy egy mai értelemben vett sci-fi horror alapozása is lehetett volna. Az olvasó egy olyan elbeszélésre kap ígéretet, amelyben a sci-fivel szemben támasztott elvárásai érvényesülnek.

Az olyan szövegek, mint például Lovecrafttól a Szín az űrből[6] (és még azóta jónéhány novella, regény és film is) ezzel szemben azt állítja, hogy ha a világegyetem bármely részén kialakul valami, akkor az szükségszerűen idegen és más, tehát nem hogy a földi, emberi civilizációhoz hasonló nem lehet, hanem egyáltalán semmit sem foghatunk fel belőle, és jellegénél fogva kivédhetetlen veszélyt jelent, a “sikeres” kapcsolatfelvétel az ember(iség) pusztulásával járhat.

A kérdés a Gregor Man trilógia szempontjából nem az, hogy kinek volt igaza, hanem az, hogy mi lesz a zsánerirodalomra nézve az egyik illetve másik felfogás eredménye.

A második esetben sci-fi, az elsőben pedig valami olyasmi, amit leginkább (ál)történelmi regénynek nevezhetnénk, vagy olyan memoárnak, emlékiratnak, amelyben a hangsúly az ember, az emberiség és a történelem viszonyán, a történelem alakíthatóságának és megörökítésének kérdésein, és az ezekre adott lehetséges válaszokon van. Ennek lehetőségét a sci-fi által biztosított keret teremti meg: A Viking küldetése tulajdonképpen teljes sikerrel jár: megvalósul az emberinél fejlettebb civilizációval való találkozás. Zsoldos ezért csak a teljes trilógiával teljesítette az elején tett ígéretet – miszerint az olvasó egy sci-fit fog kapni – egy ifjúsági kalandregényen, a történelemírás és annak dilemmáin keresztül vezetve a visszaemlékezés formáját felhasználva.

Ádám tudni akarja, hogy mi vár az emberiségre a továbbiakban, ezt pedig Lucifer mutatja meg neki, aki igazából saját maga megfogalmazására, legitimitása megteremtésére használja fel ezt az utazást, Éva pedig a folyton visszatérő indikátorként jelenik meg. Míg Ádám szempontjából minden a jövőhöz tartozik, addig a mindenkori olvasó minimum a 19. század közepéig a múlt részeként értelmezi a cselekményt, és legfeljebb a Falansztert és az űrbeli és az eszkimós színt látja a saját fiktív jövőjének. A mai olvasó valószínűleg csak a legutóbbit (és inkább sivatagot, mint havas tájat vizionál), vagy talán már azt sem. Ádám a cselekmény végén visszakerül a kezdetekhez, Gregor viszont nem csak hogy végigjut a fejlődés teljes vonalán, hanem lehetőséget kap a kilépésre. Gregor döntésének jelentősége az, hogy ezt a teljes fejlődési vonalat emberként járja végig, és megmarad embernek akkor is, amikor lehetősége lenne az embernél értelmesebb fajokhoz csatlakozni.

„Ebben a science fictionban a hangsúly mindvégig Gregor Mannak arra a törekvésére irányul, hogy morális és erkölcsi szinten megjobbítsa, „humanizálja” környezetét, egy szebb világot építsen fel a régi helyett.”[7] Ádám mindig talál egy új eszmét, ami alapján ezt lehetségesnek hiszi, aztán mindig kiderül, hogy az emberek nem képesek (vagy nem akarják) ezeket az eszméket eredeti céljuk szerinti pozitív gyakorlattá fordítani. Gregornál nem világmegváltó eszmék egymást váltó sorát látjuk, hanem ugyanazt az egyetlen törekvést, folyamatosan és következetesen: az amúgy jószándékú és jósorsra érdemes emberek történetének megfelelő mederben tartását, a fejlődés előidézését és kordában tartását, irányítását, illetve mesterséges felgyorsítását – szigorúan a nép boldogulásának érdekében. A Sátán mindehhez szükségtelen, először is a legénység számára a már említett kozmikus rettenet jóval nagyobb félelem tárgya: „Bárcsak az ördöggel volna dolgunk. Még mindig egyszerűbb lenne, mint ez a távolság és a hibás csillagtérképek.” – mondja a parancsnok (AVV 63). Másodszor Gregor egész tevékenysége Lucifer azon állításának tagadása, miszerint egy vezető nem képes előidézni a fejlődést, csak az élére állni[8].

Gregornak a földi civilizációból hozott műveltsége és tapasztalata, egyértelmű intellektuális fölényt ad. Nem csak egyszerűen átlátja a lehetőségeket, a valószínű következményeket, nem csak irányítja, kontrollálja a folyamatokat; az avanaiakkal ellentétben ő nem csak a lehetőséget, hanem a veszélyeket is látja (TT1, 180). Mindezt úgy teszi, hogy nagyon könnyen elsajátítja az avanaiak nyelvét, szokásait, annyira, hogy az idegensége fel sem tűnik, elfogadják vezetőjüknek. A nyelvet, a szokásokat nem átveszi, hanem a céljai érdekében alkalmazza azokat, vagyis nem idomul hozzá az avanaiakhoz: Gregor számára természetes, hogy uralkodónak választják és természetes, hogy uralkodóként viselkedik, tudja, hogyan kell egy uralkodónak viselkednie – még akkor is, ha nincs kibékülve az “Isteni Uram” megszólítással és a segítőit szinte egyenrangú felekként kezeli. Szó nincs tehát az antropológus résztvevő megfigyeléséről, Gregor azért tud uralkodni, mert magasabb fejlettségi szintet képvisel. Valójában soha nem ismeri ki igazán az avanaiakat, hiszen például Gamaturól sem tudja, hogy  „vajon milyen vélemények, erkölcsi mértékek rejtőznek a lelke mélyén?” (UK 114). Persze őrá is hatással van Avana, megszereti és magáénak érzi a tájat is (TT1, 66-67), az segít neki gondolkodni, és az nyújt számára vigaszt. „Ez a birodalmad, amit látsz. Vagy fordítva? A látható fogadott be téged észrevétlenül (…) és tett a részévé, a magáévá?” (UK 118) A trilógia vége felé többször kapja magát azon, hogy már nem mindig viselkedik saját magától elvárt, vagyis a földi  törvényeknek megfelelően, például amikor megmutatják neki Denjart (UK 41). Ezt azonban mindig észreveszei és korrigálja: „Lehet, hogy józan gondolkodásom, ítéletem rég eltorzította már az a hosszú idő, amit én, földi ember, Avana trónján töltöttem, mégis, úgy érzem, ritkán tagadtam meg, vettem semmibe azokat a törvényeket, amelyeket a Földről hoztam magammal.” (TT2, 58)

A trilógia történelemszemlélete egy egyértelmű és egyenes vonalú, lineáris fejlődésként, a technikai-tudományos, szellemi haladás töretlen vonalaként tételezi a történelmet (Gregor a „fejlődés más-más lépcsőjén a fennmaradásért, a továbbélésért egymás ellen küzdő népekről” beszél TT2, 92), és mindezt nem csak szükségszerűnek, hanem a lehető legjobb megoldásnak gondolja. Az a fajta nagyelbeszélés ez, amely a hosszú 19. század társadalomszemléletében gyökeredzik, és amelynek átfogó kritikáját épp mostanság kezdik felépíteni[9].

Folyt. köv.

 

————————————-

Kép: Zichy Mihály illusztrációja Madách Imre Az ember tragédiája című művéhez

Forrás: https://mek.oszk.hu/01900/01925/html/menu_hu/illusthu/szinek_hu.html

————————————–

 

Zsoldos Péter

A Viking visszatér, Budapest, Metropolis Media – Papageno Consulting, 2017. (Zsoldos Péter életműsorozat 1.)

 

Távoli tűz 1-2, Budapest, Metropolis Media – Papageno Consulting, 2017.

 

Az utolsó kísértés, Budapest, Metropolis Media – Papageno Consulting, 2019. (Zsoldos Péter életműsorozat 8.)

 

——————————————

 

Madách Imre, Az ember tragédiája, https://mek.oszk.hu/00800/00849/html/

 

—————————————

 

 

[1] Bihari Péter, A megfordíthatatlan idő – Zsoldos Péter Gregor Man trilógiája, http://epa.oszk.hu/00200/00296/00006/ujgx0613.htm

[2] Tóth Béla, A tudományos fantasztikus ifjúsági irodalom Magyarországon, in: Magyar pesagógia, 1968. (68. évf.) 1. sz. 88-94., Kolta Ferenc: Húsz év ifjúsági irodalma 1945-1965, III. rész, in: Jelenkor, 1965. augusztus.

[3] Bihari Péter, A megfordíthatatlan idő – Zsoldos Péter Gregor Man trilógiája, http://epa.oszk.hu/00200/00296/00006/ujgx0613.htm

[4] Bihari Péter, A megfordíthatatlan idő – Zsoldos Péter Gregor Man trilógiája, http://epa.oszk.hu/00200/00296/00006/ujgx0613.htm

[5] Az oldalszámok a Zsoldos Péter életműsorozat köteteiből valók. (VV: A Viking visszatér, TT1: Távoli tűz első rész, TT2: Távolti tűz második rész, UK: Az utolsó kísértés.)

[6] http://hplovecraft.hu/index.php?page=library_etexts&id=16&lang=magyar

[7] Bihari Péter, A megfordíthatatlan idő – Zsoldos Péter Gregor Man trilógiája, http://epa.oszk.hu/00200/00296/00006/ujgx0613.htm

[8] “LUCIFER/Hiú törekvés. Mert egyént sosem/Hozandsz érvényre a kor ellenében:/A kor folyam, mely visz vagy elmerít,/Uszója, nem vezére, az egyén. -/Kiket nagyoknak mond a krónika,/Mindaz, ki hat, megérté századát,/De nem szülé az új fogalmakat./Nem a kakas szavára kezd viradni,/De a kakas kiált, merthogy virad.” Madách Imre, Az ember tragédiája, Hetedik szín, https://mek.oszk.hu/00800/00849/html/

[9] https://444.hu/tldr/2021/12/20/a-konyv-ami-szerint-teljesen-ujra-kellene-irni-a-vilag-tortenelmet