Odaértett olvasó

minden könyv nekem szól

Sűrű leírások III. (Alvilági szövedék)

Igazi ellentét csak „a másik gombás horror”, a Termőtestek felfogásával van.

Sűrű leírások II. (Alvilági szövedék)

Gerle többeknek nem szimpatikus – hát ettől őszintén szólva ütni tudnék. Felejtsük már el azt is, hogy csak a fizikailag és mentálisan is gyenge, kicsi, törékeny, befolyásolható és butácska nő „szimpatikus” (ez a Derkó-félék álláspontja), meg azt is, hogy egy regény attól és csak attól jó, hogy van benne „olyan szereplő, akivel azonosulni lehet”. Ennek a regénynek (is) a tétje épp az, hogy az olvasó ne a saját világa alapján kialakított véleményét lássa viszont és kapjon önigazolást, hanem képes legyen eltérő beszéd- és életmódokat alapszinten megérteni és hogy ne ellentétekben és szembenállásokban, hanem fokozatokban és árnyalatokban gondolkodjon.

Sűrű leírások I. (Alvilági szövedék)

Kleinheincz Csilla Alvilági szövedékét eredetileg Sepsi László Termőtestek című regényével akartam összeolvasni, amikor még csak annyit tudtam róluk, hogy mindkettő „gombás horror”. Előbbit viszont csak most nyáron kezdtem el, főleg azért, mert elriasztott a két szembenálló közösség témája. Ennek köszönhetően viszont egy teljesen más jellegű szöveg segítségével találtam hozzá megközelítési pontot.

Limonádé vízpartra (Az első budapesti olimpia)

Kondor Vilmos a magyar Jókai Mór – ha esetleg korábban még nem mondtam volna.

Döglött Ufó Díj: a győztes

Igyekszem röviden és pontosan megindokolni a választásomat.

Idén is lesz Döglött Ufó Díj!

A korábbiakhoz hasonlóan az idei Döglött Ufó díj nyertesét a

Egy mikrotörténeti esettanulmány a kilencvenes évek Magyarországáról III. (A székkészítő)

A regény erőssége abban van, hogy Kornél jellemétől elválaszthatatlan a munkája és a helyszín is: a nyomasztó hangulat annak köszönhető, hogy a főhős egyre fokozódó válságát, a közösségek szétesését a közvetlen környezet, a maga területét visszahódító (és ezért fenyegető) természetes táj és az emberalkotta terek jellege (a bánya, a lakótelepek, az omladozó kastély), az ember által létrehozott dolgok lepusztultsága is megmutatja.

Egy mikrotörténeti esettanulmány a kilencvenes évek Magyarországáról II. (A székkészítő)

Kornél tehát egyrészt örökli a korábbi félelmeket a munkája elvesztésétől, attól, hogy nem tud megfelelni a családfenntartó szerepének, és mindehhez nem csak az újfajta férj- és apaszerepek kihívásai társulnak, hanem az a tapasztalat is, hogy ezek közül egyik sem rajta múlik, holott mindezek alapja az a meggyőződés, hogy egy családos férfi attól férfi, hogy egymaga oldja meg ezeket a problémákat, sőt, ha valamiért nyilvánosságra kerülnek a gondok, akkor még az együttérzés is sértő.

Egy mikrotörténeti esettanulmány a kilencvenes évek Magyarországáról I. (A székkészítő)

Fritsi Péter regénye abszolút pozitív fogadtatásban részesült, nem csak a Molyon szerették, hanem (szinte meglepően sok) ajánlót is írtak róla, több interjú is készült a szerzővel. A könyv a népszerűségét nem csak a mostanra szinte divattá váló folklór elemek használatának köszönheti, hanem a sokak számára ismeretlen bányász-tematikának és annak, hogy egy-két kivételtől eltekintve képes ellenállni a bevett kliséknek, a jól ismert horror-eszköztárat egyéni módszerrel használja, és hogy az alapvetően nyomasztó és feszült hangulatot sikerült végig tartania. De mégsem ezek miatt érdemel figyelmet.

Grimdark magyar módra: iszunk, hányunk, belefekszünk (Főnix)

Szarvassy László könyve egyszerre volt kellemes meglepetés és tömény kínlódás.

1 / 14 oldal

Köszönjük WordPress & A sablon szerzője: Anders Norén