Először nem szerettem az Armadát. Persze, sok rétege van, ötletes, izgalmas, egyedi a benne felépített világ, talán még túlságosan is, tehát nem a közeggel volt a baj. És nem is az össznépi és egyéni szenvedés orgiájával. Nem is azzal, hogy a főhős, Bellis Coldwine végig idegen maradt és nem lehetett vele azonosulni, ahogy senki mással sem – talán leginkább az a szerencsétlen avank állt a legközelebb ahhoz, hogy némi együttérzést tápláljak iránta.
Hónap: 2020 március
A Scar című regényre úgy akadtam rá, hogy magyar sci-fi regényt szerettem volna olvasni, lehetőleg női szerzőtől. Nem gondoltam, hogy amibe belefutok, az egy feminista, keresztény science fantasy címkével ellátható regénysorozat lesz. Egy halom előítélettel és némi szorongással fogtam hozzá a könyv olvasásához.
A női nézőpontok szerepeltetése az irodalomban nem (csak) azt jelenti, hogy a regényekben, novellákban több a női szereplő, vagy hogy gyakran maga a főhős is nőalak, hanem azt is, hogy egyes szereplők, vagy maga a szöveg a cselekmény alakulása során megkerülhetetlen elemként képviseli ezeket a nézőpontokat. Nem egyszerűen egy (vagy több) női szereplővel játszódó történet halad valamilyen irányba, hanem kimondottan azért történik a cselekményben ez vagy az a fordulat, mert a történetet mozgató döntéseket női karakterek hozzák, női eszközökkel cselekszenek és női szerepeiknek megfelelően viszonyul hozzájuk a többi karakter. Erre kiváló példát ad a 2017-ben megjelent Xeno és Távolvíz.