minden könyv nekem szól

Kategória: sci-fi 1 / 2 oldal

Mi az oka, hogy a „komoly” sci-fi Magyarországon lábra nem tud kapni*, kiegészítve egy szerény javaslattal** avagy kibicnek semmi se drága (rendhagyó bejegyzés egy fészbúkos vitához) – válasszal frissítve

Kánai András a következőket írta a F.I.O.K csoportban: “Azért az valahol szomorú, hogy a tehetségesnek titulált fiatalokból az egy szál Markovics Botondon kívül senki sem publikál folyamatos jelleggel zsánerkiadónál. (Oké, László Zoli kisebb-nagyobb megszakításokkal, Varga Bea is ír és publikál, de alapvetően nem felnőtt közönségnek.)

Nagyon hiányoznak a jó, magyar sci-fi írók a rendszerből.”

Sci-fi-e vagy? II. (Marsbéli krónikák)

Az előző bejegyzésben taglalt, a sci-fiként olvasás kereteit meghatározó elemeket az olvasó megtanulja felismerni és alkalmazni, így előbb-utóbb, ha nem is esik ki a Marsbéli krónikák a sci-fi kategóriából, minimum kérdésessé válik a besorolása.

Sci-fi-e vagy? I. (Marsbéli krónikák)

HPL aka H.P. Lovecraft[1] mellett egy másik jelentős szülinapos idén Ray Bradbury[2].

Homokférgek ide, biomacska és elektronikus bárányok oda, nekem sokáig a Marsbéli krónikák volt A SCI-FI, és ennek nagyon egyszerű és nagyon személyes oka van.

Honfoglaló szépunokáink esete a XIX. századdal (Újvérűek)

Urbánszki László Sápadtak címet viselő kötete kapcsán anno lelkendeztem egy sort, és nagyon vártam, hogy elolvashassam végre a folytatást, amire csak nyár végén tudtam időt szakítani. Nagyjából a kötet felénél merült fel bennem a historizmus fogalma a szöveggel kapcsolatban, hogy aztán a regény végére igazoltnak lássam ennek a jogosultságát.

Ghayrogtól dwendáig: a tabu átalakulásának folyamata a másfajúakkal való párkapcsolat toposzában (Majipoor krónikái; Nulla pont; Perdido pályaudvar, végállomás; Hősöknek való vidék I-III.)

A másfajúakkal való párkapcsolat ábrázolása a legkülönfélébb szövegekben jelenik meg, és a tiltott, de legalábbis titkolnivaló viszonytól az időleges határátlépéseken át a teljes elfogadásig ível. Egy ilyen jellegű kapcsolat bemutatása mindig valamelyik állomást képviseli a tabu kérdésessé válásának és megszűnésének folyamatában.

A horror, a groteszk, meg a normalitás illúziója 2. (Éjféli iskolák)

És hogy miért kapott ez a kötet „groteszk regény/novellafüzér” helyett „science fiction, horror, fantasy”[1] besorolást? (Mármint azon kívül, hogy egy fantasztikummal foglalkozó kiadónál jelent meg.)

A horror, a groteszk, meg a normalitás illúziója 1. (Éjféli iskolák)

A Veres Attila kötetéről általam olvasott kritikák általában két dolgot emelnek ki a szövegről: az egyik a nagyon ismerős, nagyon saját ütős, pontos megjelenítése, a másik pedig a gyomorforgató és félelmet keltő, nyomasztó és nehezen feldolgozható horror és weird tobzódása. Pedig ez a kötet nem a horror, hanem a groteszk kategóriájába tartozik, amire abból jöttem rá, hogy folyamatos rettegés helyett végigröhögtem.

A klón is ember, a vallás(történet) is tudomány (Szörnyeteg a hajtóműben)

A Szörnyeteg a hajtóműben című kisregényt többen is a szépirodalmi kategóriába sorolták a science fiction helyett. Szerintem ez több szempontból is téves, de érthető reakció arra a zavarra, ami a szöveg olvasása során alakul ki a befogadóban. A zavart okozó tényezők közül az első, hogy hiába játszódik a jövőben a történet, hiába van benne űrhajó meg klónozás, ebben a műben a tudományt leginkább a történelem és a vallások képviselik.

A jövő sci-fije (Isten gépei)

Az Isten gépei szerintem nem sci-fi-, hanem esszéregény, és mint ilyen, a szórakoztató irodalom felől olvasva hiányos, elnagyolt és nem felel meg az elvárásoknak. Viszont a tudományos diskurzusok olyan műfajai felől értelmezve, mint az esszé, vagy a tanulmány, a szöveg elég meggyőzően illusztrálja és igazolja saját állításait.

Történettudomány, sztereotípiák és szembenézés a nemzeti identitás kétes gyökereivel (Sápadtak)

Urbánszki László Sápadtak cimű kötetének alapkoncepciója egyáltalán nem újdonság, zseniálisan kidolgozta ezt Mark Lawrence a Széthullott Birodalom-trilógiában és bevallottan az ő nyomán Joe Abercrombie a Half a… – sorozatban (és gondolom, lehetne még több példát is hozni). De míg az angolszász írók számunkra is könnyedén dekódolható, európai hagyományokat működtető szövegeket hoztak létre, addig a Sápadtak nagyon magyar, nem csak a tartalmában, hanem a megvalósítás módjaiban is.

1 / 2 oldal

Köszönjük WordPress & A sablon szerzője: Anders Norén