(Kicsit előrehozott húsvéti tojás.)
Őszintén szólva nem gondoltam volna, hogy pont ez a regény fog majd alaposan próbára tenni. A Bevitel első olvasásra olyan, mintha Takeshi Kovacs tudatát egy kölyökkutyába töltötték volna fel: szétrágja a papucsot, lepisili a kanapét, rázza a lábtörlőt, amitől úgy érzi magát, mint egy rettenthetetlen cyberpunk hős, és túláradó szeretetében minden eszközzel be akar vonni ezekbe a tevékenységekbe, mert úgy gondolja, hogy ami neki ekkora örömet okoz, az másnak is biztosan jó.