Először nem szerettem az Armadát. Persze, sok rétege van, ötletes, izgalmas, egyedi a benne felépített világ, talán még túlságosan is, tehát nem a közeggel volt a baj. És nem is az össznépi és egyéni szenvedés orgiájával. Nem is azzal, hogy a főhős, Bellis Coldwine végig idegen maradt és nem lehetett vele azonosulni, ahogy senki mással sem – talán leginkább az a szerencsétlen avank állt a legközelebb ahhoz, hogy némi együttérzést tápláljak iránta.