A könyv szerint a flört önmagában ártatlan dolog, és mint ilyen, akár akkor is megengedhető, ha a felek egyike vagy másika (vagy mindkettő) egyébként párkapcsolatban van, hiszen a flört csak arról szól, hogy két ember vonzónak találja egymást és ezt néha jól esik játékos formában közölni.

Ezért nincs igaza Lilomnak, amikor ostorozza magát amiatt, hogy ő is vonzónak találja Leventét „Liliom kellőképpen szégyellte is magát, amiért Vértes Leventében ő is meglátta a szőke herceget, mint mindenki más” (331) és hogy egyszerre több férfihoz is vonzódik „Flörtölt Vértessel, ehhez kétség sem férhet. És alig várta a találkozót Farkassal, amihez szintén kétség sem férhetett. Egy céda vagyok, olvasott be magának lángoló fejjel, miközen ezért a gondolatért is Szilárdot hibáztatta.” (341)

Farkas sem a flörtölés, hanem a mesei sztereotípiák és az időközben Leventével kialakult kapcsolat miatt kénytelen lemondani Liliomról.

A lényeg nem a vonzalomban és annak megvallásában van, hanem a vonzalom mértékében és jellegében. Azért egyértelmű, hogy Farkas Liliom igazi társa, mert egyedül vele van meg az a mély vonzalom, ami egyértelmű és komoly szexuális vágyat is jelent a közös világértelmezés és az intellektuális érdeklődésen túl (utóbbi kettő Leventével is megvan). Köztük nincs játék, mindketten kezdettől fogva más síkon kezelik a kapcsolatukat, van viszont bennük valami azonos, ami Szilárdnak fel is tűnik: „Azt mondta, épp olyan vagyok, mint Farkas.” (343) és amit Liliom aztán igazol is a viselkedésével: Liliom „úgy járt-kelt Patrícia szobájában, mint egy ketrecbe zárt vadállat” (360). Farkas elfogadja, hogy Liliom nem lehet az övé (513), mégis igyekszik megmenteni, mert neki a lány a fontos, nem saját maga vagy a diadal, vagy a mások bosszantása.

A párkapcsolatok hármasútján álló Liliom tulajdonképpen kezdettől tisztában van a helyzettel, az egyetlen probléma, hogy a dolgok túlagyalása ellenére mégsem elég tudatos, legalábbis nem azon a „józan paraszti” módon, ahogy például Patrícia:

„A legjobb döntés viszont, (…) soha nem egyenlő a tökéletes választással. A tökéletes pasik olyanok, mint a tündérek: nem léteznek. (…) mindegyikük defektesnek tűnik!” (365)

Farkas a váltott gyerek „tehát mintha nekem rendeltetett volna” , Levente: a királyfi, aki uralkodni akar és irányítani mindent és mindenkit, Szilárd: a bíró kisebbik okos fia, aki önös érdekből használja Liliomot (365)

Patrícia megoldása a dilemmára, hogy „igyekezz megtalálni azt a defektet, amivel együtt tudsz élni” (365), és ő egész más szempontból is képes megközelíteni a dolgot: „hol van az megírva, hogy minden királylánynak férjhez kell mennie?” (367).

A Leventével kialakult kapcsolat tudatos döntésnek tűnik, mégsem az. „Döntöttem, adta meg magát a pillanatnak. Válaztottam. Én választottam. Talán ezért is volt annyira különleges ez a csók: mert a szerelem utáni sóvárgás mellett benne volt a jó döntés iránti vágyakozás is.” (421-422)

A csók nem a Levente, hanem a szerelem és a jó döntés iránt érzett vágy eredménye, Liliom már korábban beleszeretett Farkasba, csak nem fogadta el, mert az elfogadáshoz át kell írni, át kell értelmeznie a meséket mindkettejüknek. A kapcsolat döntés kérdése, a szerelem nem az. De a döntés mindenkinek a sajátja kell, hogy legyen akkor is, ha a szerelem az alapja: Liliom „mindig is hősnő szeretett volna lenni, nem pedig a királylány, akit elrabol a sárkány, és most, hogy már oly mindegy volt, tudta: sohasem hercegre vágyott, csakis arra, hogy ő dönthessen, akarja-e a herceget vagy sem.” (574)

A regény címe ugyanaz, mint a Liliom táskájában lapuló utazókönyvé, vagyis a könyv igazi funkciója, hogy két szerelmes között közvetítő funkciót lásson el (és ha a köszönetnyilvánítást a szöveg részének tekintjük, akkor tulajdonképpen a szerző és a férje között kell közvetítenie az olvasónak.) A cím értelmezésében Liliom egyértelműen utal a flörtre és a játékra, a szerelemre és mellette a népmesei gonoszra: „Túlontúl rejtélyes vagy, te könyv. Túl sejtelmes. Vagy túlontúl játékos? Játékra csábító? Esetleg egyszerűen csak csábító? És milyen csábító? Szerelmes? Huncut? Vagy gonosz, démoni?” (329)

Liliomot a passzív, beletörődő áldozat helyett az aktív, cselekvő női szerep viszi vissza a hagyományos szerelmi kapcsolatba, és ez a cselekvő, újfajta női szerep menti meg a világot is.

Liliom azzal, hogy saját magát menti meg, megmenti Tündérországot is (574), a korábbi, nőkre szabott szemlélődő szerepéből tör ki saját elhatározásából: az igazi szeretet nem passzív, hanem aktív, a szenvedést nem elviseli, hanem vállalja, tudatosan küzdelemmel teljesedik ki.

Az egyes női generációk szemléletváltását pedig Anita, Liliom és Boróka személyén keresztül láthatjuk: Anitának a rossz párkapcsolat még hosszú időre teljes bizalomvesztést okozott, Liliom bizalmára már többen is érdemesek, de még megoldandó konfliktusokkal szembesül és rákényszerül az események elemzésére, Borókának pedig egészen természetes, hogy a szerelmi kapcsolat egyenlőségen és kölcsönös bizalmon alapul – a kislány bölcsessége a nagymamákét idézi.

A mese világokat és embereket köt össze, kapcsolatokat tart meg. „Így lett az öregasszony történeteiből mesés valótlanság, ami mégis érthetőbb volt az ismert világnál (…) Liliom „hirtelen rádöbbent, hogy az ő valóságról alkotott emlékeit is a régi mesék erősebb fémszálai tartják össze.” (464)

A regény nem csak a népmeséket írja át női szemszögből (illetve válogatja ki a mesekincsből a feminista jellegűeket), hanem a keresztény templomban is a pogány istenanyát jeleníti meg, Liliom az ő szerepét veszi át (miközben a krisztusi szereteteszményt képviseli). Tündérország szétszakadozottsága nem csak a különböző, egykor egy egységet képező helyszínek (Budapest, Csallóköz, Erdély), nem csak a nagymamák emlékezései, hanem Árnyék sommás megfogalmazása „Ezen a helyen mind saját köreinket rójuk a halott múlt körül.” (12) és többek között az első világháborús katonai kabátja meg bakancsa (407) miatt is felidézi a trianoni traumát:

A vicces, ironikus aktuálpolitikai megjegyzések (196-197, 247, 254) tulajdonképpen ugyanezt a jelenséget írják le, csak egy másik nyelven, egy másik dimenzióban, de ugyanúgy hozzákapcsolódnak a szerelmi szálhoz, mint a történelmihez.

A szöveg nem csak a meséket, mondákat és hiedelmeket játszatja egymásra, hanem az egyes szereplők archetípusait és szimbólumait is (Liliom-Farkas, Liliom-Árnyék – akinek szintén választania kell (283) -, Liliom-életfa, Liliom-liliom, Liliom-Nagyboldogasszony stb), és mindezeket a valós és történeti Magyarországgal is kombinálja: „Hol az a növény, ami egybehúzza valóság és képzelet határát? Hol az a mágia, ami képes életre hívni azt, amiről már mindenki lemondott?” (358)

A történet nagyon fontos cselekményalakító része a szülő-gyerek kapcsolatok (Levente tragédiájában a leglátványosabb, de szinte mindegyik szereplőnél megjelenik), mégpedig több nézőpontból ábrázolva és szintén a mesei világképbe ágyazva (és még a mentális betegségek meg az elfogadás kérdése is szóba kerül). Így a regény látszólag könnyű elbeszélésmódja rétegzetté, összetetté válik.

Jelen van a tragikum, nem csak Árnyék és Ilona szenvedésében (és utóbbi halálában), hanem minden szereplővel kapcsolatban – kivéve Borókát, aki éppen az érzelmi biztonságának köszönhetően magától értetődően érzékeli és veszi figyelembe mások eltitkolt fájdalmait. Erre pedig azért képes, mert nem egyszerűen a mesék segítségével ismertetik fel vele a lehetséges veszélyt (306), hanem az ő életének már az újraírt, átértelmezett mesék (és mondák, hiedelmek) szimbólumrendszere ad keretet, ami lehetővé teszi, hogy az előtte sorjázó nők generációinak átalakuló tapasztalatait, érzékenységét, kulturális örökségét az újramondással megőrizze és továbbvigye. A Túlontúl egy igényes, szórakoztató romantikus regény, fontos mondanivalóval, igazi bölcsességgel és nagyon szerethető karakterekkel.

————————————————–

Gaura Ágnes, Túlontúl, 2. jav. kiad., Budapest, Delta Vision, 2018.

—————————————————

Magyar Zoltán, Bestiarium Hungaricum: Csodás lények és teremtmények a magyar néphagyományban, ill. Németh Gyula, P. Szathmáry István, Budapest, Cser, 2023.

Lengyel Dénes, Régi magyar mondák, Budapest, Helikon, 2020.

—————————————————-

(A képen a noszvaji 300 éves tölgy látható)