Tavaly a frissen megjelent regények közül semmit nem olvastam, de idén nekifogtam a Vétett útnak – a tavalyi megjelenések közül ugyanis erre voltam leginkább kiváncsi. Sokat gondolkodtam rajta, hogy miért, és arra jutottam, hogy a kilencvenes évek, még konkrétabban a telefonfülkék miatt.

A regény alapvetően jó kritikákat kapott, ami elsősorban a folklórral átszőtt mágikus világnak köszönhető: mert “olyan, mint egy népmese” és az útkeresésről szól[1], vagy mert a Csongor és Tünde parafrázisa[2], illetve két párhuzamos szerelmi történet[3].. Úgy tűnt, hogy már maga a tény, hogy ilyen elemeket használt a szerző, adott egy pozitív előítéletet a bírálóknak, de önmagában ez még nem volna elég ahhoz, hogy a Vétett út egy jó regény legyen.

Ha van egy mindenki számára adott, azonnal látható és nyilvánvaló értelmezési kerete egy regénynek – jelen esetben a folklór, a néphagyomány meg az urban fantasy – akkor vagy az a kérdés, hogy ennek van-e jelentősége, és ha igen, akkor micsoda, vagy az, hogy ezen az adott értelmezési kereten túl van-e valami érdekes a regényben, ad-e lehetőséget más megközelítésre, más olvasatra. Ha jó egy szöveg, akkor a nyilvánvaló értelmezési kerete is fontos, de amellett van benne más is.

A népmesék használata-feldolgozása már szinte bevett vonal a magyar fantasyban Az Ólomerdő-trilógiától kezdve a Túlontúlon át az Ellopott trollig és az Egyszervoltig, a mondák előjöttek Az utolsó tanú c. regényben, a nép (karneváli) kultúra A látszat mestereiben – de ezek közül egyik sem azt csinálja meg, amit a Vétett út. Puska Veronika regénye nem átír, vagy újraértelmez meséket, vagy mondákat és nem egy fantasztikumban létező, az emberitől eltérő karneváli kultúrát teremt meg, hanem egy olyan világot hoz létre, amelyben a magyar folklór teljes valójában és minden részletében jelen van.

Az elbeszélő (és így szemmel láthatóan a szerző) otthon van ebben a teremtett világban, magabiztosan és természetes módon kezeli a szereplőket és a jelenségeket. Semmi nincs eltúlozva, se kihagyva, nincsenek átgondolatlan részletek – mert láthatóan annyira benne élnek ebben a közegben (és ki-ki a magáéban), hogy nem kell gondolkozniuk rajta. Így a magyarázó részek sem erőltetettek. Ez persze még mindig nem olyasmi, amiért dícséret jár, ez a kiindulópont egy szöveg esetében.

Azzal az elhatározással olvastam végig a könyvet, hogy semmiféle garabonciásnak vagy mókárnak nem nézek utána, mert arra voltam kíváncsi, hogyan működik a szöveg önmagában, (szerzői) magyarázatok, más szövegek, vagy szakirodalom ismerete nélkül. Szándékosan nem olvastam hozzá semmit, se szakirodalmakat, se újra a Jánost vitézt, a Csongor és Tündét meg a verseket, mert azt akartam tudni, megáll-e a szöveg önmagában, és ha igen, akkor mi viszi el a hátán (csak hogy teljes legyen a képzavar). Arra jutottam, hogy a regényen permanensen végigvonuló feszültség. Ahogy a Termőtestekről a szenvtelen, úgy a Vétett útról a feszült jelző jutott eszembe már az elején, és végig ez volt a legjellemzőbb a szövegre. Hiába van nyár, a meleg és a napfény, a világosság nem felszabadító vagy megnyugtató, hanem kényelmetlen.

A Vétett út urban fantasyként lett besorolva, mert a nagy része Budapesten játszódik, de szerintem nem az.

A Vétett út szerintem az, amit folk horrornak hívnak. “A folk horror az új weird” – hogy Tomasics Józsefet idézzem, vagyis újabban mindenre ráaggatják a folk-horror címkét, amiről nem tudják, hogy micsoda, de köze van a folklórhoz és van benne valami félelmetes, de elsősorban egy filmes műfaj. Mégis megkockáztatom, hogy a Vétett út egy folk-horror, vagy legalábbis olvasható annak. Megvan az idilli környezet, a fenyegetettség és a természetfeletti erők jelenléte, a félelem felkeltésének eszközei pedig a folklór elemei.

A folklór önmagában egy összetett fogalom, “kollektív esztétikai tudatforma”, aminek a magyar ttudománytörténeti hagyományban három fő területe van: “a mindennapi élet folklórja (a szokások legtágabban értelmezett területe), a művészeti műfajok (népköltészet, díszítművészet, tánc) – tehát a valóság tükrözésének esztétikai módszerei (népművészet) és az ideológiai állásfoglalások (hiedelmek, vallási képzetek és rendszerek, értékítéletek)”[4] A Vétett útban a folklór mindhárom területe megjelenik, mégpedig a kilencvenes évek Budapestjének világával ötvözve. Ez a regény azért nem urban fantasy, mert nem a valós(nak tételezett) Budapestre szivárog be a mágia, és nem az, amit egy urban fantasyban mágiának neveznénk, hanem ez a bizonyos “kollektív esztétikai tudatforma” a regénybeli világ szerves része, ami mindenhol jelen van, nem csak Budapesten. Több is, mint a mágia, és kevesebb is. Nem egyfajta különleges erő vagy képesség, hanem a szereplők közös világlátása. A regénynek nincs olyan szereplője, aki ne lenne része ennek a világnak, ne látna, érzékelne vagy tudna belőle valamit, vagy ha igen, akkor ez a cselekmény folyamán megváltozik. És azért horror, mert a félelem, a szorongás, a feszültség folyamatosan jelen van benne, amit a szereplők fizikai állapota is mindig kifejez. Dóra be van feszülve (24) egyre inkább hatalmába keríti a félsz (139), szorong, megszólal a fejében a vészcsengő (219), szorong, fél (226), egyre nő benne a félsz (227) és így tovább, szinte minden oldalon. Márk is mindig fél és rosszul érzi magát, de mindig beleáll mindenbe – a cselekményt így ugyanannyira alakítják az emberi, mint az egyéb szereplők döntései.

Két esemény szünteti meg átmenetileg a feszültséget: Dóra esetében az, amikor végre kimondja, hogy mi okozta a traumáját, Márknál pedig az, amikor leveszik róla az átkot.

A trauma bűntudatot okoz, a bűntudat pedig feszültséget, ami megakadályozza a világ(rend) elfogadását, amit nem egyszerű leküzdeni: a bűntudat „erősebb bármilyen gyűlöletnél vagy szeretetnél” (355)

Ami a hiedelemvilágot illeti, nekem a Vétett útban ez a legizgalmasabb. Ahogy a Horgonyhely következetesen materialista, a Vétett út a népi vallásosságnak tulajdonképpen kizárólag a pogány elemeit használja fel. Biki tánca, amivel legyőzi Márk mestermunkának varrt kabátját, barbár (324), Dalamér testén pogány jelek vannak (259). Ennek a pogány tudatformának a leghangsúlyosabb megjelenése a templombeli jelenetek és Borbála alakja. A kereszténység, mint hit, nem létezik ebben a világban (pontosabban Robi Dóra számára idegesítő és kirekesztő családjához tartozik: Dóra “Isten éltessen!” felkiáltással köszönti fel Robi bátyját 21), és ez adja meg a világ különlegességét. Dóra a templomban, nem tud keresztet vetni se (194) a mókárhoz fohászkodás sem megy (195).

A nagymester pedig maga az ördög, a gonosz, ez teljesen magától értetődő úgy is, hogy a szöveg nem rágja az ember szájába, mégpedig azért, mert nem a kereszténység Antikrisztusaként fogalmazódik meg a regényben, hanem a garabonciásokat irányító titokzatos erőként, aminek nem egy személy vagy a szeretet vagy bármi beazonosítható, lehatárolható, felmutatható az ellenpontja, hanem a saját akarat, ami nem engedi, hogy más vegye át az uralmat a test fölött. Ezért illúzió, hogy “ha beengeded a nagymestert, bármi lehetséges” (173). Ennek az előszobája, amit Démut mond: „Amíg vitatod a tetteid erkölcsösségét, az megköti a kezed.” (120)

Dóra karakterének két fontos tulajdonsága van: az egyik az állandó útonlevés, ami miatt nem tud megmaradni egy munkahelyen, egy településen sem; a másik pedig a modern pogánysága. Ez utóbbi az, ami miatt nem tudja elfogadni az öccse halálát, „Újra és újra az zakatolt benne, hogy ide orvos kell, valódi, tudománnyal bíró, tűvel szurkáló, pirulákat osztogató.” (232) ugyanakkor Robi rosszullétével kapcsolatban eszébe sem jut a modern orvostudomány (pontosabban biztos benne, hogy az hatástalan lenne).

Folyt.köv.

———————

Puska Veronika, Vétett út, Budapest, Gabo, 2023.

———————

 

 

[1] https://deszkavizio.hu/magiaval-atitatott-budapest-elolvastuk-puska-veronika-debutalo-regenyet/

[2] https://www.roboraptor.hu/2024/01/09/puska-veronika-vetett-ut-kritika/

[3] https://ugytudjuk.hu/cikk/2023-12-22_iglicek-es-mokarok-ez-utan-a-regeny-utan-majd-te-sem-akarsz-alkut-kotni-magikus-lenyekkel

 

[4] Ortutay Gyula; https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-magyar-neprajzi-lexikon-71DCC/f-72612/folklor-ang-nepi-tudomany-72794/ ; lásd még: A folklór meghatározása in: Magyarország a XX. században, https://mek.oszk.hu/02100/02185/html/548.html