HPL aka H.P. Lovecraft[1] mellett egy másik jelentős szülinapos idén Ray Bradbury[2].
Homokférgek ide, biomacska és elektronikus bárányok oda, nekem sokáig a Marsbéli krónikák volt A SCI-FI, és ennek nagyon egyszerű és nagyon személyes oka van.
Címke: sci-fi
A Szörnyeteg a hajtóműben című kisregényt többen is a szépirodalmi kategóriába sorolták a science fiction helyett. Szerintem ez több szempontból is téves, de érthető reakció arra a zavarra, ami a szöveg olvasása során alakul ki a befogadóban. A zavart okozó tényezők közül az első, hogy hiába játszódik a jövőben a történet, hiába van benne űrhajó meg klónozás, ebben a műben a tudományt leginkább a történelem és a vallások képviselik.
Az Isten gépei szerintem nem sci-fi-, hanem esszéregény, és mint ilyen, a szórakoztató irodalom felől olvasva hiányos, elnagyolt és nem felel meg az elvárásoknak. Viszont a tudományos diskurzusok olyan műfajai felől értelmezve, mint az esszé, vagy a tanulmány, a szöveg elég meggyőzően illusztrálja és igazolja saját állításait.
Urbánszki László Sápadtak cimű kötetének alapkoncepciója egyáltalán nem újdonság, zseniálisan kidolgozta ezt Mark Lawrence a Széthullott Birodalom-trilógiában és bevallottan az ő nyomán Joe Abercrombie a Half a… – sorozatban (és gondolom, lehetne még több példát is hozni). De míg az angolszász írók számunkra is könnyedén dekódolható, európai hagyományokat működtető szövegeket hoztak létre, addig a Sápadtak nagyon magyar, nem csak a tartalmában, hanem a megvalósítás módjaiban is.
A Scar című regényre úgy akadtam rá, hogy magyar sci-fi regényt szerettem volna olvasni, lehetőleg női szerzőtől. Nem gondoltam, hogy amibe belefutok, az egy feminista, keresztény science fantasy címkével ellátható regénysorozat lesz. Egy halom előítélettel és némi szorongással fogtam hozzá a könyv olvasásához.
A női nézőpontok szerepeltetése az irodalomban nem (csak) azt jelenti, hogy a regényekben, novellákban több a női szereplő, vagy hogy gyakran maga a főhős is nőalak, hanem azt is, hogy egyes szereplők, vagy maga a szöveg a cselekmény alakulása során megkerülhetetlen elemként képviseli ezeket a nézőpontokat. Nem egyszerűen egy (vagy több) női szereplővel játszódó történet halad valamilyen irányba, hanem kimondottan azért történik a cselekményben ez vagy az a fordulat, mert a történetet mozgató döntéseket női karakterek hozzák, női eszközökkel cselekszenek és női szerepeiknek megfelelően viszonyul hozzájuk a többi karakter. Erre kiváló példát ad a 2017-ben megjelent Xeno és Távolvíz.