Urbánszki László Sápadtak cimű kötetének alapkoncepciója egyáltalán nem újdonság, zseniálisan kidolgozta ezt Mark Lawrence a Széthullott Birodalom-trilógiában és bevallottan az ő nyomán Joe Abercrombie a Half a… – sorozatban (és gondolom, lehetne még több példát is hozni). De míg az angolszász írók számunkra is könnyedén dekódolható, európai hagyományokat működtető szövegeket hoztak létre, addig a Sápadtak nagyon magyar, nem csak a tartalmában, hanem a megvalósítás módjaiban is.

A nemzeti identitás borzasztóan bonyolult, szerteágazó és sokrétű fogalom, sohasem állandó: hely, korszak, események és egyéb tényezők alapján változik és a legtöbb esetben valószínűleg alapjaiban skizofrén. A magyar történelmi hagyomány különösen bővelkedik erre okot adó epizódokban, a kereszténység felvételétől kezdve a három részre szakadt ország sorsán át a kiegyezésig és azon is túl. Az én olvasatomban a Sápadtak egy szórakoztató és releváns lehetőség a jelenkori problémás nemzeti identitás megfogalmazására.

A szöveg elég döcögősen indul, köszönhetően a jegyzeteknek, amelyek állandóan megakasztják az olvasás menetét, egyrészt elbizonytalanítva az olvasót azzal kapcsolatban, hogy akkor mit is olvas tulajdonképpen, másrészt olyan mértékű határátlépést követve el, ami üdítően bizonyítja, hogy a zsáner tulajdonképpen mindent elbír, és hogy egy ilyen jellegű regény elolvasása (és megírása is) jóval több ( is lehet) puszta szórakozásnál.

A másik jellegzetes eszköz a kizökkentésre a néha rendkívül rövid szövegrészletek váltakozása, a harmadik pedig a sápadtakhoz és a félnomádokhoz köthető nagyon eltérő időbeli intervallum. Ezek együtt hangsúlyos feszültséget teremtenek a szövegben. Ehhez társulnak a különböző csoportok jellemzésének eltérő megoldásai.

A sápadtak története több száz évet ölel fel, amelyben váltakoznak a pillanatképek és az általános, rövid összefoglalások, amelyek leginkább átfogó történésekhez, politikai intézkedésekhez tartoznak. Az egyes uralkodóknak a hatalomvágyat leszámítva nem is nagyon vannak tulajdonságaik, a sápadtak közt nincsenek kiemelkedő egyéniségek, a hatalom megszerzése és megtartása nem annyira az egyéni képességeknek, mint az adott helyzetben éppen megfelelő pozíciónak köszönhető.

A dabasiak világa pedig gyakorlatilag egy lassan kibontakozó leírás, amelyben a cselekvések mindig az egyes szereplőköz, világosan elkülönülő karakterekhez kötődnek, ez a közösség tehát nem egy tehetetlen, többé-kevésbé homogén massza illúzióját kelti, hanem aktív és egyéni alakok társasága. A sápadtak tehát közelebb állnak ahhoz, amit manapság jobb híjján nemzetként definiálhatunk (pontos definíció persze nem létezik, és bármilyen megfogalmazást alkalmazzunk is, a nemzet akkor is valamilyen elbeszélésből felépülő elképzelt közösség lesz[1]).

A sápadtak jellemzéséhez a fekete humor és a szarkazmus, a nomádokéhoz pedig az irónia, az önirónia és a mindannyiunk számára ismerős, csipkelődős humor járul hozzá.

Mindez együtt pedig egy hatalmas fricska az elképzelt olvasónak: az elbeszélő ugyanis azt feltételezi, hogy az olvasó azokat, akikket ismerősnek vél, közelállónak, szimpatikusnak és azonosulásra alkalmasnak tart, valójában nem ismeri: hiszen akkor nem lenne szükség a jegyzetekre. Mindegyik népcsoport működteti a különböző korszakokról alkotott elképzeléseinket, az ilyen-olyan történelmi tudás és a sztereotípiák furcsa egyvelegét: az olvasó hosszan gondolkodhat rajta, hogy egy-egy jellegzetesség, amit felismer a szövegben, vajon melyikhez is tartozik (esetleg keres egy történelemkönyvet a kérdés tisztázásához).

A dabasiakhoz a karakterek, szereplők személyén keresztül lehet utat találni, a sápadtakat viszont „megtanultuk”. A sápadtak másképpen, máshonnan ismerősek: az ő nagyvonalakban vázolt, általános történelmük gond nélkül beazonosítható az emlékezet ködéből felsejlő érettségi (elvetemültebbek esetében szigorlati) tételek foszlányai, és a mindennapokban (akár komolyabb reflexió nélkül) használatban lévő, elvont történelmi-politikai fogalmak alapján.

Az egymásra vetített idősíkok pedig mintha valami örvénybe dobnák be az olvasót: a jövőben játszódó, de a történelem különböző korszakaira reflektáló történet értelmezhetetlen a már említett, az olvasó jelenéhez köthető (a sztereotípiákat is magában foglaló) háttértudás nélkül, legyen az bármilyen hiányos, vagy éppen széleskörű, ugyanakkor a valós tudás és a sztereotípiák aránya igen széles skálán mozoghat – ez pedig nagyon sokak számára teszi olvashatóvá a regényt, függetlenül az olvasó konkrét történelmi tudásának mélységétől.

Az azonosulást a saját felismerése teszi lehetővé: a dabasiakat az egyéniségük, a gondolkodásmódjuk, a cselekvéseik, a humoruk és a közösségük mindennapjainak aprólékos ábrázolása teszi ismerőssé és szimpatikussá, olyan jellegzetességek, amelyeket „magyarként” szívesen a magunkénak vallhatunk.

(És mindenekelőtt rozsomákos nép vagyunk, ez nemzetközileg is elismert tény. 🙂  )

A sápadtakat ezzel szemben eltávolítja, elidegeníti a többszázéves történelem „tárgyilagos”, leginkább fekete humorral tálalt története. Ez a fekete humor, és a sápadtak szenvedéseinek bemutatása lehetővé teszi, hogy felismerjük a háttérben meghúzódó, de az olvasást határozottan irányító narratívákat, és jó esetben szembe is nézzünk velük: bármennyire is tagadnánk, be kell vallanunk, hogy a sápadtak is mi vagyunk. Meg az összes többi, beleértve a mutánsokat is.

Ez az első lépés: ha valamire nagy szükség van mostanában a nemzeti identitás alakításához, akkor az a szembenézésen alapuló önkritika, aminek a megvalósításához nem elég megtalálni magunkban az egyes rétegeket, és az azokat tápláló forrásokat, hanem ezeknek a felülbírálatára is szükség van, adott esetben más, hitelesebb források keresésével együtt. Ahhoz pedig, hogy a tanulságokat levonva túl tudjunk lépni a traumákon és egy egészséges, hiteles önképet tudjunk kialakítani, nagy szükség van az előbbiek feldolgozásában az önreflexió mellett a humorra és az öniróniára, és ezek pontosan azok, amiket a Sápadtak szövege biztosít.

Óriási lehetőséget látok ebben a könyvben, ha vége lesz a karanténnak, elolvasom a második részt is.

Urbánszki László, Sápadtak: A vége után 1. rész, Budapest : Metropolis Media, 2019.

Urbánszki László, Újvérűek: A vége után II. rész, Budapest : Metropolis Media, 2019.

———————-

Abercrombie, Joe, Half a king: az uralkodó, ford. Bottka Sándor Mátyás, Budapest, Athenaeum, 2015.

Abercrombie, Joe, Half the World: a harcos, ford. Bottka Sándor Mátyás, Budapest, Athenaeum, 2015.

Abercrombie, Joe, Half a war : az ütközet, ford. Bottka Sándor Mátyás, Budapest, Athenaeum, 2018,

 

Lawrence, Mark, Széthullott birodalom, ford. Gy. Horváth László, Budapest, Fumax, 2017.

(Tart.: Tövisek hercege ; Tövisek királya ; Tövisek császára)

 

 

[1] Anderson, Benedict, Elképzelt közösségek : gondolatok a nacionalizmus eredetéről és elterjedéséről, ford. Sonkoly Gábor, Budapest, L’Harmattan: Atelier, 2006.