A másfajúakkal való párkapcsolat ábrázolása a legkülönfélébb szövegekben jelenik meg, és a tiltott, de legalábbis titkolnivaló viszonytól az időleges határátlépéseken át a teljes elfogadásig ível. Egy ilyen jellegű kapcsolat bemutatása mindig valamelyik állomást képviseli a tabu kérdésessé válásának és megszűnésének folyamatában.

A tabu racionalitással bír[1]: a másfajúakkal való kapcsolat tilalmának racionalitása pedig alapvetően a szaporodás képtelenségében, vagyis a fajfenntartás veszélyeztetettségében lelhető fel. A tárgyalt szövegek különbözőképpen viszonyulnak ehhez a racionalitáshoz, de mindegyikben tematizálódik a tabu megdöntésének lehetősége és igénye.

A Majipoor krónikáinak történeteit tulajdonképpen csak Hissune személye, meg Majipoor, mint helyszín köti össze. Az első rész teljes egészében egy másfajúakkal való párkapcsolat története (amire a további részekben is történik visszautalás): az emberektől megcsömörlött, lázadó Thesme kiköltözik a vadonba, ahol a véletlen összehozza egy sebesült ghayroggal. Befogadja a hüllőszerű lényt és ápolja, aztán viszonyuk lesz, és végül mindketten visszatérnek oda, ahová tartoznak: saját közösségükbe, saját fajtársaik közé. A történetből világosan kiderül, hogy nem a ghayrog van ráutalva a lányra, hanem fordítva: Thesmének van szüksége egy társra, valakire, akiről gondoskodhat, ha éppen kedve tartja (hiszen a ghayrog nélküle is meggyógyulna) aki mellett megmarad a függetlensége és önállósága, de elég közeli kapcsolatba kerülnek ahhoz, hogy megadja neki az intimitás élményét is. A ghayrog mindezt magától értetődő természetességgel veszi észre és tesz eleget Thesme ki nem  mondott igényeinek.

Thesme és Vismaan kapcsolata azonban még nem lépett túl azon a követelményen, hogy a párkapcsolat a családalapítás előszobája. Egészen érdekes módon helyezi kontextusba az Emory S. Bogardus által felállított skálát[2]: Thesme kapcsolatot kezd a ghayroggal, beengedi az életébe. Ugyanakkor a másik ghayrogtól már viszolyogni kezd. Az egyik idegen elfogadása tehát nem jelenti a többi elfogadását is, másrészt a ghayrog és Thesme választása (mindkettő saját fajtársával alakít családot) nem jelent idegenellenességet, vagy gyűlölködést, még csak elutasítást sem: Vismaan felesége is kedves Thesmével és Thesme családja is szívesen fogadja a ghayrogot, sőt, Ruskelorn, Thesme szerelme (és későbbi férje) annak ellenére sem ellenséges Vismaannal, hogy tisztában van a ghayrog és Thesme között kialakult viszonnyal.

A Majipoor krónikáiban Vismaan számára fel sem merül, hogy ne csak Thesme adott helyzetére, pillanatnyi szükségleteire koncentráljon. Természetes számára, hogy az emberlánnyal létrejött intim kapcsolatnak vége szakad, ahogy az is, hogy a saját fajtársával alapít családot. Sőt, neki még az is magától értetődő, hogy Thesme barátként részese lehetne az életüknek. Thesme viszont nem így van ezzel. Amikor szembesül a ghayrog környezetével, a feleségével, a tojásaikkal, akkor a toleranciája a határához ér. Az emberek, akiket a lány képmutatónak és intoleránsnak tart, sokkal elfogadóbbak nem csak a ghayroggal, hanem magával Thesmével is annál, mint amennyit a lány feltételez róluk. A lázadása így válik okafogyottá, anélkül azonban, hogy a többiek megbántanák: egyszerűen hagyják neki, hogy azt tegye, amit akar. Ez is az egyik jele annak, hogy Majipoor a szeretet és elfogadás földje, ez már a Lord Valentine kastélyából kiderült.[3] Thesme elborzad a ghayrog családjától, és megérti, hogy az elfogadás és a békés egymás mellett élés mindenki számára elég: ő is és Vismaan is megtalálja a helyét, ami közösségben, mégpedig a saját fajtársaik között van.

Thesme története azt mutatja, hogy az ember társas lény, ezért hiába boldogul valaki egyedül, az egyedüllét nem egészséges állapot. A magányt ideig-óráig enyhítheti egy arra alkalmas, kellően érzékeny valaki, legyen bármilyen idegen, de alapvetően a saját közegében, saját közösségében tud mindenki boldogulni, aminek a párkapcsolat csak egy része, de szükség van az egyéb – családi, baráti – kötődésekre is, szintén a saját fajtársak között, ami ugyanakkor nem jelenti a másik elutasítását. A ghayroggal való kapcsolat, és úgy általában Majipoor népeinek együttélése így leginkább az „utcai szomszédság” kategóriába tartozik – a történet végén Thesme és a férje a ghayrog negyedben vacsoráznak, ami azt jelenti, hogy az elfogadás mellett a faji és területi elkülönülés is természetes. És ez abban a világban tökéletesen elegendő a boldog, konfliktusmentes együttéléshez: a normák, határok, és akár még bizonyos tabuk megtartása sem feltétlenül jelent kirekesztést vagy elutasítást.

Thesme határátlépését oda és vissza is az teszi lehetővé, és az legitimálja, hogy vannak határok, pontosan meghatározott keretek, amelyek egyszerre szolgálják a csoportok elkülönítését ÉS az elfogadást, ez utóbbi pedig szükségszerűen korlátozott: nem baj, ha Thesmének viszonya van egy ghayroggal, ha utána mindkettő visszatér a saját közösségéhez, és Majipoor világában az fel sem merül, hogy ez a visszatérés ne történne meg (mégha Thesme el is játszik a gondolattal, saját reakciója bizonyítja ennek képtelenségét). Majipoor békés életét a határátlépések egyértelműsége és ideiglenessége biztosítja.

A Nulla pont Uonhele és Laeeja az egyik valóságváltozatban ugyanúgy titkolják egy ideig a kapcsolatukat, mint a Perdido pályaudvar, végállomásban Lin és Isaac. A másikban nincs szükségük erre: „Ciasak úgy emlékszik, ifjabb korukban, néhány évtizede még botrányosnak számítottak az efféle, fajok közti kapcsolatok. Ma csupán egyszerűen meddők, teszi hozzá magában.” (35) Ciasak manta, tehát egy harmadik fajba tartozóként állapítja meg ezt ilyen bölcsen épp ő, akinek szintén viszonya volt Uonhellel – így tehát saját magára nézve ez egyszerre kritikus és önigazoló. Mindezt pedig különös megvilágításba helyezi, amikor kiderül, hogy Ciasak hagyta meghalni Uonhel gyerekét, mert egy másik fajba tartozó gyerekkel nem működtek a védő ösztönei. Ebben a történetben tehát még működik a Majipoor krónikáiban tételezett viszonyrendszer, amelyben létezik a tabu racionalitása, és ez egyrészt ugyanúgy a fajfenntartáshoz, a szaporodához kötött, másrészt pedig olyan fogalmakhoz és elvárásokhoz kapcsolódik, mint az erkölcs, bátorság, felelősségvállalás, felnőttség. A katasztrófát az okozza, hogy Ciasak csak a kapcsolat létrehozásában szegi meg a tabut, ennél tovább nem megy. A meddőség nem csak azt jelenti, hogy nem lesz közös utód, hanem azt is, hogy a már létező utód sem tehető közössé.

A Perdido pályaudvar, végállomás hősei, Isaac és Lin együttlétei önmagukban is nagyon mély kötődésről, igazi intimitásról árulkodnak, de ezt a mélységet tovább növeli a Lin korábbi tapasztalatairól szóló epizód. A testi kapcsolat Linnek Isaac-kal jóval több, mint párzás, Isaacnak pedig jóval több, mint egzotikus szexuális kapcsolat: kettejük között ez az intellektuális, az érzelmi ÉS a szellemi kötelék kifejezése. A két külön fajba tartozó egyed közötti kötelék a Majipoor krónikáiban és a Nulla pontban sem viszi végig a tabu megdöntésének folyamatát, és nem ér tovább a közvetlen párkapcsolatnál. A tabu megdöntése elkezdődik ugyan, de nem jut el a közösségi szintig, és az egyének is visszalépnek belőle (igaz, a Nulla pontban csak egy másik, ugyanilyen jellegű kapcsolat miatt.)

Lin és Isaac esetében már megjelenik a közösség: ott létezik egy őket elfogadó közeg, mégha ez csak egy néhány fős baráti társaság is. (A Nulla pont felkelői közötti feszült viszony nem nevezhető barátinak.) Ők ebben a társaságban fokozatosan vállalják fel egymást, és a regény végén bekövetkező tragédia épp a köztük lévő őszinte és bensőséges kapcsolat miatt lesz annyira lesújtó: a kapcsolat komolyságát épp az hangsúlyozza ki, hogy Isaac a történtek ellenére is Lin mellett marad. Ezt a mélységet nem érhette volna el a szöveg, ha Isaac egy emberi nővel létesít kapcsolatot.

A Majipoori krónikákban a tabu megdőlése tulajdonképpen a hagyományos párkapcsolatok elsőségét hangsúlyozza ki: Thesme és a ghayrog kapcsolata azért megengedett, hogy utána a másikról szerzett tapasztalataik segítségével mindketten ki tudják építeni a maguk közegében a kapcsolataikat – és nem mellesleg mindketten a saját fajuk fennmaradásához járulnak hozzá. Amikor ezek a kapcsolatok az adott világon belül a tabu valódi megdöntését eredményezik, az azért lehetséges, mert ezekben a szövegekben a közösség számára már nem elsődleges fontosságú a fajfenntartás.

Amikor egy adott szövegben az idegenekkel való párkapcsolat tabuja megdől, az mindig annak a szemléletnek a megváltozását vagy eltűnését jelenti, amely szerint a fajfenntartás lehetősége adja egy kapcsolat alapját és értelmét. Onnantól kezdve, hogy az adott karakter és az adott közösség számára ez nem kizárólagosan fontos, a tabu megszűnik tabu lenni. Isaac és Lin kapcsolata olyan intellektuális és érzelmi társulás, amelyhez képest jelentéktelenné válik az utódnemzés képtelensége. A fajfenntartás a közösség elvárása, a valódi intim kapcsolat pedig az egyén igénye.

A „hagyományos” tabu tehát „jelenkori” tabuvá alakul. “A jelenkori tabuk legnagyobb része nem épül stabil konszenzusra, az átvett hagyomány is határozatlan körvonalú, ráadásul a következmények és az esetleges retorziók nem világosak, csak sejtjük, mi számít tabunak, de biztosak csak ritkán lehetünk benne. Közös azonban, hogy a mai tabuk kialakulásában és működésében is meghatározó szerepe van a félelemnek. A félelem forrása viszont ma nem egy mágiaalapú vagy elvont világ szellemeinek retorziójától való rettegés, hanem a másik ember vagy közösség meg- és elítélésétől való félelem, amelynek a kirekesztés lehet az outputja.”[4]

A jelenkori tabu tehát nem egyértelmű, a másfajúakkal való kapcsolat pedig a “hagyományos”, vagyis az egyértelmű tabu kategóriájából fokozatosan átkerül ebbe a másikba. Ezt a folyamatot pedig adott esetben más regénybeli történések, cselekményszálak erősítik fel. Az adott regényvilág jellegzetességét és viszonyainak alakulását pedig az adja meg, hogy a szereplők egyénileg túllépnek-e bármilyen formában azon a félelemforráson, amely a jelenkori tabu jellemzője, hogy egyáltalán tesznek-e rá kísérletet, és milyen eredménnyel.

Thesme kapcsolata még egyértelmű tabu. Lin és Isaacé már nem, sőt, a korábban normaszegőnek tartható kapcsolatról kiderül, hogy valójában nem az: az igazi „hagyományos” tabu, a tiltott cselekedet, amelynek megszegéséért valódi büntetés, a közösségből való jogos kitaszítottság jár, az a Yagharek által elkövetett nemi erőszak.

Uonhel Ciasakkal és Laeeval folytatott kapcsolatai Ciasak személyes élményeit leszámítva reflektálatlanok maradnak: a regényvilágból hiányzik az ítélő közösség. A kapcsolatok nincsenek közvetlen hatással a történésekre, tehát nincs valódi tétjük sem. A cselekmény alakulása szempontjából mindegy, hogy ez a fajközi kapcsolat milyen variációban alakul ki, vagy hogy mit szólnak hozzá a többiek. Így aztán a „hagyományos” tabu átalakul ugyan „jelenkori” tabuvá, de anélkül, hogy ez bármilyen befolyással lenne a cselekményre.

A Hősöknek való vidékben a tabu egyfelől a (férfi) homoszexualitás, másfelől pedig az ellenséggel való kapcsolat tiltását jelenti. Ringil homoszexualitása a cselekményt megelőzően még egyértelmű tabu, hiszen majdnem kivégzik miatta. Később viszont a közösség csak nyílt titokként kezeli, elítéli, de ugyanakkor el is tűri, vagyis a homoszexualitás átkerül a bizonytalan kategóriába. A dwendával, mint ellenséggel fenntartott viszony megmarad egyértelmű tabunak, Ringilnek nem marad más választása, mint felszámolni a kapcsolatot.

Ha egy sff-ben az intimitást egy idegen fajú lénnyel éli át a hős, akkor a karakterek választásain keresztül a szöveg szembesíti az olvasóját a tabu átalakulási folyamatával, ezzel pedig az olvasó értékrendjére kérdez rá és az értékítéletét teszi próbára.

A határok elmosódása, majd megszűnése azt eredményezi, hogy a jelenségre adott reakciókban már nem a korábbi „jószomszédi” viszony (a Bogardus-skála 2. – 3. – 4. – 5. fokozata) lesz a jellemző, hanem a skála két vége: a teljes elutasítás és a teljes elfogadás, utóbbi végső pontja pedig az idegennel való keveredés, összeolvadás. Innentől csak a szélsőséges elfogadás, vagy a szélsőséges elutasítás között lehet választani.

A határok megszűnésére, a szélsőséges elfogadásra, vagyis a különfajúak korlátozás nélküli kapcsolatára is akad már példa, ilyen szövegekről szól Karma Waltonen írása.[5] Arra pedig, hogy a tabu bizonytalanná válásának majd megszűnésének folyamata már tulajdonképpen lejátszódott, mi sem lehet jobb bizonyíték, mint hogy a Waltonen által hivatkozott Off Limits: Tales of Alien Sex[6] című kötetbe Robert Silverberg is írt.

A tabuhoz való viszony megváltozásával a befogadói attitűd is megváltozik. Az olvasás során a tabu racionalitása, amely a közösség számára a fajfenntartás biztosítását, egyúttal az adott, szilárd, következetes és könnyen felismerhető viszonyítási pontot jelentette, az egyes ember egyéni reakcióinak és önálló döntéseinek adja át a helyét: a tabu fenntartása, bizonytalanná tétele vagy teljes megdöntése a közösség ítélete helyett az egyedi mérlegelés – és felelősség – kérdésévé válik.

László Zoltán, Nulla pont; Budapest, Metropolis Media, 2009.

Miéville, China, Perdido pálaudvar, végállomás 1-2; ford. Juhász Viktor, Budapest, Ulpius-ház, 2004. (2000.)

Morgan, Richard, Az acél emléke, ford. Benkő Ferenc, Budapest, Agave, 2015. (2008.)

Morgan, Richard, A holtak szava, ford. Benkő Ferenc, Budapest, Agave Kv, 2016. (2011.)

Morgan, Richard, A végzet barlangjai, ford. Benkő Ferenc, Budapest, Agave, 2017. (2014.)

Silverberg, Robert, Majipoor krónikái, ford. Juhász Viktor, Budapest, Metropolis Media, 2009. (1981-1982.)

——————————–

Silverberg, Robert, Lord Valentine kastélya, ford. Nemes István, 2. átd. kiad., Budapest, Metropolis Media, 2009.

Silverberg, Robert, Valentine, napkirály; ford. Nemes István, Budapest, Metropolis Media, 2010.

——————————–

Douglas, Mary, Rejtett jelentések : antropológiai tanulmányok, ford. Berényi Gábor, Budapest, Osiris, 2003.

Rajkó Andrea, Tabu, tabudöntés, tabuizálás

http://www.kulturaeskozosseg.hu/pdf/2016/1/08.pdf

Waltonen, Karma,  Loving the Other in Science Fiction by Women, https://publish.lib.umd.edu/?journal=scifi&page=article&op=view&path%5B%5D=443&path%5B%5D=861

 

[1] “Már Weber is jelezte a racionalitás és a tabuk közötti lehetséges kapcsolatot, de Douglas gondolatmenete ezután kifejezetten amellett érvel – igen meggyőzően –, hogy a tabuk kialakulása mögött igenis lehet és kell is racionális okokat, érveket keresnünk, s nem utalhatunk minden tabut egyetlen intéssel az irracionalitás világába.” Rajkó Andrea, Tabu, tabudöntés, tabuizálás, http://www.kulturaeskozosseg.hu/pdf/2016/1/08.pdf

[2]https://regi.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/2011_0001_520_bevezetes_a_szociologiaba/ch03s05.html

[3] Silverberg, Robert, Lord Valentine kastélya, ford. Nemes István, 2. átd. kiad., Budapest, Metropolis Media, 2009.

Egy nem túl hízelgő kritika róla:  Kronstein Gábor, Az illedelmes mítosz (Robert Silverberg: Lord Valentine kastélya) in: Holmi, 1993, 12. sz. 1765-1767., http://epa.oszk.hu/01000/01050/00195/pdf/EPA01050_holmi_1993-12_1765-1769.pdf

[4] Rajkó Andrea, Tabu, tabudöntés, tabuizálás,

http://www.kulturaeskozosseg.hu/pdf/2016/1/08.pdf

[5] Erről lásd néhány női szerző művén keresztül:

Waltonen, Karma, Loving the Other in Science Fiction by Women, https://publish.lib.umd.edu/?journal=scifi&page=article&op=view&path%5B%5D=443&path%5B%5D=861

[6] https://www.amazon.com/Off-Limits-Tales-Alien-Sex-ebook/dp/B009193LT8/ref=sr_1_1?dchild=1&keywords=ellen+datlow+off+limits&qid=1597260012&sr=8-1