Mivel túl vagyunk a díjkiosztón, írok erről – nagyjából (a lényeget tekintve) ugyanaz a szöveg, mint amit levettem, csak kicsit kiegészítve és átalakítva.

(Egyébként majdnem mindent leírtam már két évvel ezelőtt is a témában, hasonló szituációban, vissza lehet keresni.) Szívesen vitatkozom akár erről, akár másról, de azt gondolom, hogy a vitának ebben az esetben nincs értelme. Azért, mert (azon kívül, hogy eddig háromszor felkértek jelölőnek) semmi közöm a Zsoldos-díjhoz és ugyanezt feltételezem azokról is, akik részt vettek a vitában, tehát bárki bármit mond, az nem, vagy nem feltétlenül lesz hatással a rendszerre. Két okból írom le mégis a véleményemet. Egyrészt, mert úgy láttam, hogy vannak, akiket érdekel(t volna). Másrészt azért, mert nagyon megtisztelőnek tartom, hogy felkértek jelölőnek és emiatt nekem személy szerint fontos a Zsoldos-díj és a róla folyó diskurzus.

– Mi a mostani Zsoldos-díj rendszerének alapvető problémája?

Az, hogy egyszerre akar szakmailag színvonalas és széleskörű lenni. El akarja kerülni, hogy méltatlan szövegek kerüljenek a shortlistre, de meg akarja adni a lehetőséget olyanoknak is, akik nem elismert kiadóknál jelentek meg, márpedig ez a kettő az esetek egy bizonyos százalékában kizárja egymást.

– Szerintem teljesen rendben van-e a jelölési rendszer?

Nem, de nem a jelölésre felkért emberekkel van bajom.

– Miért úgy néz ki a jelölők listája, ahogy?

A díj gondozói olyan embereket kérnek fel, akiknek megalapozottan bíznak az értékítéletében. A jelölők listája nyilvános, látható, hogy a bloggerek és youtuberek mellett olyanok is szerepelnek rajta, akik szakmájukból és/vagy rendszeres tevékenységükből adódóan foglalkoznak sff-fel és bizonyítottan értenek is hozzá. Azt nem lehet tudni, hogy kik azok, akik kaptak felkérést a jelölésre, de nem jelölték, ahogy azt sem, hogy miért nem tették. Ennek az is lehet az oka, hogy nem érdekli őket, de ugyanúgy az is, hogy mondjuk nem tartották volna fairnek, hogy jelöljenek. Utóbbi nagyon is valószínű, mivel a kimondott törekvés az, hogy a jelölők ne legyenek érintettek. Nehéz (sőt, szerintem egyáltalán nem lehetséges) ma Magyarországon olyan embert találni, aki nem blogger, nem videós, de nem is érintett, vagyis nem kötődik kiadóhoz vagy szerzőhöz és nem szerző, viszont tisztában van a megjelenésekkel, garantáltan sokat elolvas ezekből és még ért is hozzá.

– Jelölhettek volna a kiadók, szerkesztők, szerzők, akárkik magánemberként a longlistre, hogy a jelölők lássák, hogy mik jelentek még meg a gaboagave könyveken kívül?

Igen.

– Miért nem tették?

Nem tudom.

– Kellene-e lista az adott év összes sffhorrorweirdakármi megjelenésekről?

Kellene, főleg azért, mert akkor egyből látható lenne, hogy nem egy-két regény meg néhány novella jön ki, hanem sok.

– Kinek a feladata lenne egy ilyen lista összeállítása?

A kiadóké és a magánkiadásos szerzőké, akik esélyt akarnak a könyveiknek a shortlistre kerüléshez.

– El kellene-e olvasniuk a jelölőknek mindent?

Igen.

– El tudnának-e olvasni a jelölők mindent?

Nem. Tegyük fel, hogy van egy olyan lista, amin minden megjelenés rajta van. Tegyük fel, hogy ez nem az én tippemnek megfelelő 170-180 könyv, 3-4 folyóirat 2-6 számmal és 2-5 antológia, plusz a fordítások, (plusz a netes és kizárólag e-bookos megjelenések) hanem mondjuk a fele. Legyen mondjuk 75 könyv, 12 db folyóiratszám, 2 antológia mondjuk összesen 26 novellával. A fordításokat hagyjuk is, azt már megtippelni se merem. Hagyjuk ki a novellákat, tegyük fel, hogy azokat elolvassa az ember utazás közben (nem). Marad mondjuk 75 könyv, de legyünk nagyvonalúak és legyen 50. Mi kell ahhoz, hogy magánélet, munka és/vagy tanulás, hobbi, és más, alkalmi nehezítő tényezők (betegség, költözés, bármi) mellett valaki teljes figyelemmel elolvasson 50 regényt? Először is hozzájuk kell jutni. Nem lehet mindent megvenni (és nem csak azért, mert az egy kisebb vagyon), recenziós példányt meg vagy küldenek, vagy nem, és nem a jelölők feladata felkutatni, hogy kitől mi jelent meg, majd kuncsorogni azért, hogy kaphassanak belőle. Könyvtárból kihozni is csak bizonyos idő után lehet.

– Elvárható-e a jelölőktől, hogy hobbiból, mindenféle anyagi és erkölcsi ellenszolgáltatás nélkül, a saját idejük és energiájuk rovására puszta lelkesedésből ennyit olvassanak és értékeljenek, magyarul profi munkát végezzenek?

Persze, ha erre felveszik őket mondjuk részmunkaidős, bejelentett állásba. Az összes, elméletben jelölhető szöveg elolvasása és értékelése olyan mennyiségű és minőségű munka, amit esetleg fizetség ellenében lehetne elvárni, de az több szempontból sem lenne szerencsés és nem is hiszem, hogy volna rá lehetőség.

– Elvárható-e, hogy a jelölők „felosszák” egymás közt a megjelent könyveket?

Nem. Ez nem egy team és szerintem egészen abszurd az a gondolat, hogy az legyen. Ki és milyen alapon szervezné ezt meg (megintcsak a saját szabadideje terhére)? Ki lenne hajlandó ebben részt venni? Én biztos nem.

– Mi a shortlistre kerülés feltétele szerintem?

Önmagában a megjelenés nyilván nem. De ha egy könyv csak jó, vagy akár nagyon jó, az még mindig kevés a shortlisthez. Szerintem a shortlistre az való, aminek odaadnám a díjat és pont. Az, hogy három regény szerepel a shortlisten, ezért arányos. Hogy ezek rendre ugyanazoknál a kiadóknál jelennek meg, annak nem (kizárólag) az lehet az oka, hogy ezek a kiadók meg tudják fizetni a reklámot. És itt számít az, hogy mi a vélemény a jelölőkről. Ha ugyanis feltétlezzük róluk, hogy van saját és megbízható értékítéletük, akkor azt is feltételezzük róluk, hogy nem kizárólag a reklámozott könyveket fogják olvasni és nem azért fognak bizonyos könyveket jelölni (vagy éppen nem jelölni), mert adott kiadónál jelentek meg. Azt pedig, hogy mi kerül a szemük elé vagy a kezükbe, nem kizárólag a fizetett reklámok szabják meg, hanem elsősorban az érdeklődési kör és a kapcsolati háló – itt most a barátok, ismerősök ajánlásaira gondolok.

– Kínos-e, ha csak Gabo meg Agave könyvek vannak a shortlisten?

Igen. De ha azt mondjuk, hogy ez kizárólag a marketingen múlik, akkor a többi kiadó fektessen kicsit több energiát a marketingre – és ez nem feltétlenül csak pénzkérdés – megint csak lásd fent.

– Kínos-e kiadóként, szerzőként recenziós példányokat küldeni mindenféle botcsinálta bloggereknek és videósoknak?

Nem, ha a küldő megkérdezi előtte, hogy küldheti-e, és utána tisztában van vele, hogy elküldeni egy adott könyvet nem jelent garanciát sem a jelölésre, sem a pozitív kritikára.

Bónusz: személyi rész

– Hogy csinálnám én?

Nyilván úgy, hogy még kevésbé lenne megfelelő. Kizárnám a magánkiadást és a netes és a kizárólag e-bookos megjelenést. Kizárnám önállóan a sorozatok egyes darabjait, a teljes sorozatot lehetne jelölni az utolsó kötet megjelenésekor. A kiadó alapból egy szűrő, és tudom, hogy lehetnek gyöngyszemek a magánkiadások közt is, de az ilyeneket fel szokták fedezni a kiadók és kiadják. Ha pedig nem, akkor a szerző hívja fel magára a figyelmet – ha kiadta a könyvét, akkor el kell jutnia vele az olvasókhoz is. A sorozatok egyes darabjai pedig ritkán annyira ütősek önmagukban, hogy Zsoldos-díjat érdemeljenek. Tényleg lehetne egy felület a Zsoldos-díj honlapján, ahová felkerül az összes megjelenés. A bárki által beküldhető előzetes jelölések mellé lehetne egy kiadói lista is: minden kiadó, függetlenül az ott megjelent művek számától jelölhetne mondjuk 2 darab könyvet és 5 novellát. Ezesetben nem hogy teljesen egyenlő feltételekkel indulnának a kicsik, hanem nekik lenne kedvezőbb. A kiadók írásban vállalnák a felelősséget a minőségért, a zsánerbesorolásért stb. Ez lehetne akár nyilvános is, nyilván reklámértéke is lenne, hogy xy kiadó z művet jelölte a longlistre. Az így kialakult összesített lista menne a jelölőkhöz.

– Hogy lehetne elérni, hogy kiegyensúlyozottabb legyen a mezőny a shortlistre kerülés elméleti esélye szempontjából?

Esetleg a szerzők és a kiadók csinálhatnának egy közös platformot, ahol mindenki hirdethet.

Ha ez nem megy (hiszen miért is menne, ha egyszer szóba kellene állni hozzá egymással) akkor a szerzők/kiadók kérjék, hogy tegyék bele a megjelenésüket hírlevelekbe, ott van a mindent uraló Molyon kívül pl a Multiverzum is, meg a F.I.O.K, meg biztos van még kismillió; keressék meg a könyves bloggereket, youtubereket és küldjenek recenziós példányokat. Szervezzenek könyvbemutatókat akár online. És mindenekelőtt adjanak ki nagyon jó könyveket.

– Miért nem lehet tudni rólam szinte semmit?

Mert azt gondolom, hogy az sff közeg szempontjából kizárólag az írásaim minősége és mondanivalója lehet fontos és/vagy érdekes. A nevem, a nemem vagy a foglalkozásom (a többiről már nem is beszélve) nem titkos, csak teljesen irreleváns. Mivel jelölőnek kizárólag a blogos írásaim alapján kértek fel, ezt igazolva is látom.

– Lesz-e idén Döglött Ufó Díj?

Lesz, csak még nem tudom, mikor.