Mivel a gombáknak nincsenek érzelmei, a regény szereplőinek is csak minimális van (az, hogy Zedmork szemében izzik a gyűlölet, nem igazán hiteles a regényszöveg egésze szempontjából). Az érzelmek minimalizálása azt eredményezi, hogy a szöveg elkerüli a giccset (egy jelenet kivételével, ami pont attól giccses, hogy nem akar az lenni, amikor Dina és Nesseria egymást vigasztalják), és azt, hogy a szereplők egyszerre harsány és elnagyolt popkultúrális típusok meg hétköznapi, kicsinyes, de ebben a minőségükben aprólékosan jellemzett alakok is.

Az egymás iránti érzelmeket nagyítóval kell keresni a szövegben, de ha megtaláltuk, akkor éppen a visszafogottságukkal igazán finoman és érzékenyen jellemzik a szereplőket. Ilyen Gris és Nesseria viszonya is: „Ahogy összerándult a gyomra, a háta, a karja és a hónalja izzadni kezdett a nyugtalanságtól, a szája kiszáradt, és fel akarta emelni a telefont, de nem merte, biztonságban akarta tudni, de túl büszke volt hozzá, és ezért inkább hazaindult, mint egy elkóborolt állat, amelyik csak egyetlen helyet ismer, ahol nyugalmat találhat. És dühös volt rá a megkönnyebbülés miatt, ami akkor érzett, amikor Gris felhívta, a pillanatnyi gyengeség miatt, ahogy elszorult a torka a fivére hangjának hallatán, mielőtt tudatosult volna benne, hogy valójában semmi sem változott.” (59)

A szereplők azért felcserélhetők, mert a funkciójuk a véletlenen múlik: például Julia meglátja a halott lányt, Nesseria csak elképzeli, milyen lenne (52). Ugyanígy egymás ellentéte és így párja a Herceg és Zedmork, vagy Gris és Déniel. Ez annak a tételnek a bizonyítása, miszerint “minden, amit önmagunknak hiszünk, csak fertőzések és balesetek véletlenszerű terméke” (565).

A szereplők jellemfejlődése az a folyamat, amelynek a végén másképp viszonyulnak korábbi önmagukhoz. Gris az lesz a végére, aki a cselekmény kezdetekor nem tudott lenni: „azért mondja, mert egy gyenge, jellemtelen fasz, nem pedig Gris Noplur, aki úgy öltözik, mint egy úriember, úgy beszél, mint egy úriember, és úgy kefél, mint egy élete utolsó szólóját játszó jazztrombitás, pedig ennek kellene lennie, azt akarja, hogy ez legyen, csak valahogy nem sikerül” (24)

“És ekkor a kanapén fekvő Gris Noplur, három méterre halott nővérétől, és kettőre a lánytól, akin nem is olyan rég Höksring parancsára a kedvét töltötte, Gris Noplur, aki magára a Hercegre mert fegyvert emelni, Gris Noplur, a Babaház trónörököse, Gris Noplur, aki úgy kefél, mint az élete utolsó szólóját játszó jazztrombitás, és úgy könyörög, mint egy elkényeztetett kis picsa, kinyitotta a szemét.” (494)

A Herceg ráébred, hogy Bruno mit jelentett neki, meggyászolja és új életet akar kezdeni (559), Dina szintén másképp látja saját magát (555), és így tovább.

A szereplők alapvetően az állatvilág segítségével fogalmazzák meg magukat, a helyzetüket, az érzéseiket.

Dina úgy regenerálódik az erőszak után, mint kitinpáncélos rovar, letépett fejű csótány (70, 246) és odúja van (551).

“Ahogy Edvin helyet foglalt a madárcsontú nőszemély előtt, aki csontvázujjaival az anyja papírjait rendezgette, úgy érezte magát, mint egy patkány, amit kikotortak kényelmes odújából, és most egy idegen, hideg, csúszós és ellenséges helyen kell bizonyítania. ” (105)

Ugyanezért nem érzelmi vagy tudatos vallásos áhítat, hanem biológiai ösztönöknek engedő rítus az, amit Gris (és Déniel) átél; ebben a szövegben nincs transzcendens és nincs túlvilág sem:  “Az úton végig kell menni, azzal a teherrel, amivel elindult, és nem bebújni a ráció és a gyakorlatiasság védvonalai mögé: a rítus, amely megelégszik önmaga papírmasé másolatával, nem több a hit kigúnyolásánál.” (597)

“Arra gondolt, mindez az ő tiszteletére történik, az ő hite előtt meghajolva fordult ki önmagából a város, és erőt nyert ebből a gondolatból, bizonyosságot, hogy rítusa nem lehet hiábavaló, hiszen Höksring már most tisztelettel adózik előtte. Ebben a hitben fordult be a Nyírfa utcába, és pillantotta meg az Ergot-ház romjait.” (599)

Ennél fogva nincs az emberi értelemben vett, a biológiai működésen túlmutató cél, szándék, akarat, értelem; se mögöttes, se rejtett, se feltárt vagy nyilvánvaló, és ezért nem lehetséges az értelmezés, a megértés sem.

“Gris tudta, hogy a megértés tévút, és csak ment tovább, olyan helyeken, amelyeket régről ismert, de immár alig hasonlítottak azon formájukra, amire emlékezett: a Babaház üszkös rom, a Vásárcsarnok tátott száj, amelynek ki tudja, mi bújik meg sötétjében. A Velada téren nem látni az eget, biomasszaként fodrozódik az összeverődött tömeg.” (598)

Nincs szerelem, csak “felfakadt feszültség, amit annak éreznek”, “esetleges folyamat”, amelyben a partnerek felcserélhetők (113)

Hős viszont van, és az nem Höksring. Hanem egyértelműen Zedmork. Ami azt illeti, éppen miatta untam meg a regényt, és Nesseria miatt kezdett el újra érdekes lenni, de attól még a központ figura Zedmork, aki egyszer már legyőzte a gombát gyerekként, de másodszorra már nem sikerülhet, mert a saját fajtársai akadályozzák meg ebben – hiszen korlátozottságuk miatt nincs rálátásuk és nem tudják, hogy Zedmork A HŐS, aki megenthetné őket, ők csak a kártékony gyilkost látják benne (ugyanakkor Zedmork rögtön a történet elején megöli Rotort, akinek Ozzal együtt talán esélye lett volna még küzdeni a gombák ellen). A hős jellemzője, hogy van saját akarata, még ha ez illúziónak is bizonyul.

Zedmork azért hős, mert “A hősök azok közé tartoznak, akik szentül hiszik, hogy irányíthatják a világot, semmit sem tudnak a várakozásról, mert folyamatosan cselekedniük kell, ha felhagynak vele, megszűnnek hősöknek lenni, és olyanok lesznek, mint az összes többi senki. Emellett el kell “hinniük, hogy a cselekvésüknek van jelentősége, hogy tetteik olyan mértékben befolyásolják a világ sorsát, hogy az hosszú távú hatással lehet számottevő mennyiségű más ember életére. Amikor Ozmond cselekedett, azt olykor még így is pótcselekvésnek érezte: egy fáraóhangya-kolónia megtizedelése a világ menete szempontjából teljességgel lényegtelen, mindenki tudja, hogy a szaporulat hamarosan korrigálja a veszteséget. Nem azért tett valamit, mert az fontos, hanem mert a tökéletes passzivitás elérhetetlen, és még a magafajtának is szüksége van ingerekre, amelyek alapján igazolhatja önmaga előtt a létezését – ha nem is az értelmét, legalább a puszta tényt. Mindannyiunkat a sikerrel végrehajtott értelmetlen feladatok talmi öröme választ el a teljes önfelszámolástól.” (569)

A Termőtestek szövege többször is felidézi Nádas Péter Egy családregény vége című művét, az állatok, a kisgyerek állatos meséi, a nagypapa eredettörténetei, az ember állati ösztönei, és a saját akarat kapcsán is: “Látod, ilyen hiú állat az ember. Azt hiszi, maga rendelkezik az életével.”[1]

Gris függősége a saját akaratát rombolja le, ezért nem lehet hős:

“De Gris tudta, hogy Höksringnek nem szövetségesek kellenek, hanem szolgák. Herék, akik kérdés nélkül színre viszik az emberi elme számára értelmetlen ideáit, robotolnak, akár a fészkükben gombákat gondozó hangyák, magvakat szórnak, és testekkel trágyázzák a földet, majd végül maguk is táplálékká lesznek. Szeretett volna hinni az ellenkezőjében, de talán akkor, amikor sokadjára veszítette el saját akaratát egy gombakalaptól, talán akkor, amikor először tett olyat, amire nem is emlékszik, vagy talán akkor, amikor Abel Ergot, Höksring önjelölt szövetségese úgy égett porrá, mint bárki más, belátta, hogy ez így van. Ő szolga, és habár őt is szolgálják, mert nélkületek semmik vagyunk, szavai érdektelenek ura számára. Höksring süket minden könyörgésre, érkezzen az akár leghűségesebb szolgálójától.” (492)

A hős tehát attól hős, hogy egyáltalán akar valamit, nem pedig attól, hogy sikerül is neki elérni a célját.

A hős jellemzőit Oz egy képregény alapján fogalmazza meg: az a hős, aki képes átváltozni “olyan emberré, aki ura a sorsának, és képes hatékonyan megváltoztatni mások életét is. ” (568) Oz azért nem lehet hős, mert nincs konkrét célja, csak állandósult feladatai vannak:

“A sikeresen végrehajtott feladatok elhitetik az emberrel, hogy képes alakítani a világot maga körül, legyen hozzájárulása bármilyen parányi. Minden eltaposott csótány, géllel kezelt hangyaboly, kifüstölt darázsfészek, megmérgezett ágyi poloska, elgázosított házilégy azt bizonyította, hogy rendelkezik hatalommal, hogy ura az életének és körülötte lévő világnak. Néha úgy gondolt az általa megsemmisített alacsonyabb rendű életformákra, mint pöttöm mártírokra, akiknek pusztulniuk kell ahhoz, hogy ő embernek érezze magát, hogy elhiggye, akarata többet ér egy bolhafingnál.” (567)

Folyt.köv.

 

————————————

Sepsi László, Termőtestek, Budapest, Jelenkor, 2021.

————————————-

Nádas Péter, Egy családregény vége https://konyvtar.dia.hu/html/muvek/NADAS/nadas00023_kv.html

————————————-

[1] https://konyvtar.dia.hu/html/muvek/NADAS/nadas00023_kv.html