Daniel Kraus regénye a hivatalos meghatározás szerint „szépirodalom”, de az ajánlókban gyakran előfordul a „thriller”, nyilvánvalóan marketing szempontból, hiszen ahhoz semmi köze. Annyit lehetett tudni a könyvről, hogy a történet egy fiúról szól, akit lenyelt egy bálna, és ez a gyakorlatban lehetetlen dolog tudományos alapossággal van megírva. Ezek alapján úgy fogtam hozzá, hogy a Bálnahullás tudományos fantasztikus irodalom, aztán majd meglátom, mennyire szép.

A könyvről egészen megdöbbentő mennyiségű magyar nyelvű recenzió jelent meg a neten (ami nem csak önmagában érdekes, hanem azért is, mert egyikkel sem találkoztam a direkt rákeresés előtt, ami ékes példája annak, hogy mennyire elvész a releváns információ a sok kéretlen szemét AI-generált tartalom között).[1] Ezek[2] mindegyike a thriller mellett a gyászt, a veszteség és a problémás apa-fiú kapcsolat feldolgozását emelik ki,[3] a felnőtté válást, na meg a bibliai Jónás könyvét, a Moby Dicket és a Pinokkiót – ezekre a művekre egyértelmű utalás van a szövegben (a mottón kívül is: 143), tehát ezek kézenfekvő és egyszerű megközelítési lehetőségek.

Van azonban egy regény, amire fentieknél is direktebben utal a szöveg, de egyik kritikában sem találtam említést róla. Pedig ez az, aminek a segítségével az azonnal dekódolható problémák (apa-fiú kapcsolat, felnőtté válás, gyász) egészen más dimenziókba és kontextusokba kerülnek, mégpedig úgy, hogy egyszerre előképe és ellentéte a Bálnahullásnak. Ez a regény John Steinbeck (Cannery Row) Kék öböl[4] című regénye.

A Bálnahullás legnagyobb erénye, hogy ráirányítja a figyelmet Steinbeck zseniális művére. A legelső évszámmal jelölt fejezet (2015) tömören összefoglalja mindazt, amiről a következőkben szó lesz, mégpedig a Steinbeck-regény ürügyén (13-14), ráadásul azzal a metonímikus technikával, amivel Kraus végig dolgozi, amelyben egyszerre szimbolikus és fizikai a kapcsolat. A két szöveg egymásban van, a két történet egyszerre folytatása és ellentéte is egymásnak. Az ázott, felpüffedt könyvet Mitt apja saját (és a fia) víztől felpuffadt holttestével azonosítja, az öngyilkosság pedig szintén beleillik a Kék öböl narratívájába: “A kék öböl, mondhatni, egészen kedves történetében érthetetlen módon négy öngyilkosság is helyet kap kétszáz oldalon.” (234) Egyébként a Kék öbölben megemlítenek egy McKinley Moran nevű mélytengeri búvárt is (13. fejezet).

A Steinbeck-regény az élet minden körülmények között megtapasztalható és átélhető szépségéről szól, „az egész könyv az élet gazdagságának, az ökoszisztéma különböző részei kölcsönhatásának bonyolult metaforája.”[5] (Nem mellesleg, ennek az ökoszisztémának, az élet teljességének nagyon is hangsúlyos része a művészet: a zene és a vers, ami a befogadókra azok képzettségétől és világnézetétől függetlenül nagy hatással van.)

A  Bálnahullás szövegében a továbbiakban ezek az oda-vissza viszonyok mélyülnek el és bővülnek ki, kerülnek egyre tágabb kontextusba: az élet, mint a természetes élővilág, mint az emberi élet, a társadalom, a családi kötelékek, a vallás, a kereszténység, a transzcendens egymással összefonódó és vitatkozó kontextusaiba.

A Kék öböl nem egyszerűen Mitt kedvenc könyve, hanem „köznapi zsoltárainak forrása” (13). A zsoltárok forrása a Biblia, tehát a Kék öböl Mitt Bibliája, a bálnák Mitt istenei: “az istenek odalent élnek.” (90)

Mitt személyisége, a természet, a teológiai utalások és a “profán kapitalizmus” között Steinbeck regénye az összekötő kapocs. Mitt identitását, a vágyott életfelfogását ez a regény határozza meg:

“A legtöbb ember sosem elégedett. Megszerzik a menő autót, de aztán már a menő autó sem elég. Megmaradt túlélőösztön ez, lehetséges, hogy ez tartja fenn a fajtánk fejlődésre irányuló törekvéseit. Az anyád ilyen. Meg a nővéreid. Ez nem jelenti azt, hogy ők rosszak, csak… nem tudják, hogyan létezzenek csak úgy. És ott vannak azok a fickók A kék öbölből. Egy nap majd elolvasod. Csomó hobó, de mégis tudják, hogy a pénz hajhászása hogyan képes meggyilkolni őket. Csak egy kis kunyhójuk van, és mégis boldogok. Úgy jó nekik az élet, ahogy van. Nem úgy, ahogy ők kitalálták, milyen lehetne.” (206)

Mitt az a tipikus figura, akit alapvető emberi értékeinek haszontalanná nyilvánításával a társadalom nyomorít meg, torzít el, és felmentést nem érdemel ugyan, de szánalmat, együttérzés, kegyelmet viszont igen – pusztán azért, mert ember.

Mitt alapvetően egy egyszerű lélek, akinek egyszerű vágyai vannak, és aki azért nem veszi észre, hogy mindene megvan, mert görcsösen meg akar felelni a társadalmi elvárásoknak és ezt várja el a családjától is, miközben ugyanennek a társadalomnak köszönhetően egyszerre nyomasztja az egzisztenciális válság és a klímaszorongás. Mitt csapdában élte le az életét: nem tud neki úgy jó lenni az élet, ahogy van, mert a társadalom ezt már nem teszi lehetővé.

Mittnek nem csak hogy különböző, de ráadásul egymással ellentétes szerepeknek kell(ene) megfelelnie: partmenti csavargó és figyelmes férj, bohém és munkás, mélytengeri búvár és csatornatisztító, kemény és szigorú, de gondoskodó és gyengéd apa, a társadalmi elvárásoknak megfelelő és azokat nagy hangon elutasító, határozott (értsd: kompromisszumokra képtelen) fogyasztó (az elvárásoknak megfelelően eltartani a családot fogyasztást jelent) és ugyanilyen kíméletlen klímaharcos.

Jay legkorábbi emlékei arról szólnak, hogy Mitt alapvetően elfogadó, megértő és gondoskodó apa. Csak aztán nem bír szembemenni a rengeteg elvárással, a magáévá teszi őket és rázúdítja a gyerekére. Mitt az egészen kicsi Jay-től is elvárja, hogy kemény férfiként viselkedjen, vagy legalábbis felnőttként gondolkodjon és képes legyen leküzdeni a saját zsigeri ellenállását is: “- Tízéves. Nagyon sok tízéves nem szeret gyógyszert lenyelni.

– Szerinted én szeretek a szeméttelepeken merülni? Szerinted én szeretem bármelyik szaros munkát is, amit benyelek, hogy gondoskodjak erről a családról?” (288)

 Ezt aztán később Jay a lehető legrosszabb értelemben valósítja meg:

“Elmegy mellettük, és véletlenül mellbe könyökű az anyját. A szíve úgy porlad el, mint a tűzbe dobott újságpapír. Sosem érezte még magát ennyire férfinek, ennyire rombolónak, annyira olyannak, mint Mitt Gardiner.” (63)

Mitt nem elég tudatos, így nem jön rá, hogy abból lesz határozott és kiegyensúlyozott ember, aki érzelmi biztonságban nő fel, és ezt az érzelmi biztonságot csak akkor kaphatja meg valaki, ha nem a túlzott elvárások és nem is a törődést és odafigyelést imitáló mesterséges pótlékok határozzák meg a mindennapjait. Nem tudja, de érzi, és időnként hajlandó engedni az érzéseinek. Mitt a Kék öböl lumpenjeinek kifosztott örököse: megvan benne mindaz, ami egy embert jóvá tehetne, a jószándék, a természet és az élet szeretete. Csakhogy amíg a Kék öböl szereplőiben nincs felelősségérzet, addig Mittben igenis van, és az ő tragédiája az, hogy ezt a felelősségérzetet nem a saját szűk körére korlátozza, hanem magára veszi a klímaváltozás és a környezetvédelem kollektív felelősségét és ezzel nyomasztja saját magát meg a fiát. Mitt kifosztottsága a Kék öbölben ábrázolt iparosodás eredménye. A Kék öbölben még virágzik a természet, az emberek a konzervgyárak mellett is még valamennyire egységben élnek vele, az iparosodás még nem öltött akkora méreteket, ami szemmel látható és mindenki számára nyilvánvaló pusztulást okoz, de utólag egyértelmű, hogy ez már ennek a folyamatnak a kezdete volt. Mitt nem csak azért nem tud a Kék öböl csavargóihoz hasonló bohém életet élni, mert családja van, hanem mert mostanra kipusztult az a természetes környezet, ami akkor még adott volt. A Kék öböl-beli burjánzó élet az óceán ürességével és a bálna műanyaggal teli gyomrával alkot éles ellentétet. Egyik a másik következménye: az ember felélte, elpazarolta és elpusztította mindazt, aminek egykor bővében volt. És már a konzervgyárnak is csak romjai vannak. (14) Steinbecknél még az emberek és a gyárak a természeti, tengeri élővilággal azonosítódnak: ahogy a munkások bemennek a konzervgyárba majd onnan haza, az az óceáni apály és dagály képét idézi fel. A Kék öböl csavargói pont ugyanolyan magától értetődően élnek a természetben, mint az ipari környezetben, sőt, a körnezetük valójában ennek a kettőnek a sajátos ötvözete. A növényzettől benőtt csövek és kazánok tökéletes otthonok: Steinbeck regényében a társadalom peremén élők még képesek összhangban élni a természettel. Mitt és Jay korában ez már nincs így (vagy ha igen, azt Mitt nem veszi észre).

Akkor látszik igazán, mi az, ami eltűnt, ami már nincs, ha az ember elolvassa Steinbeck regényét. (Aki még nem tette, sürgősen pótolja, érdemes.)

“Nem vihetsz el innen semmit, legyen az a tenger vagy az öböl, élő vagy holt. Mitt imádta ezt a szabályt, és szerette érvényesíteni is.” (72) A Kék öböl szereplői – Dokival az élen – korlátlanul gyűjtögetik a környező élővilág kincseit, hiszen mindez kiapadhatatlannak tűnik.

Mitt a maga módján azért felveszi a harcot. Például elutasítja a sok kütyüt, ami látszólag megkönnyíti az ember (a búvár) dolgát, de egyrészt még több szemetet eredményez, másrészt ezek használatával az ember kiadja a kezéből az irányítást. “Kábé milliószor kívánta már, hogy búvárkomputer legyen a csuklóján, mint a többi búvárnak Monterey-ben. Akkor tisztában lehetne a merülési idővel, a dekompressziós biztonsági megállókkal, és a levegőintegrált jeladónak köszönhetően a palacknyomással is, valamint tudná a víz hőmérsékletét. De Mitt mindig azt mondta Jay vágyára az okosműszerek iránt, hogy ezek is csak szükségtelen szarságok, amit a fogyasztói társadalom kényszerít rájuk. Tudni akarod a merülési időt? Vegyél fel órát. Mikor kell megállnod, hogy biztonságos legyen? Három percre minden négy és fél méteren, mi ebben a nagy kunszt? A hőmérséklet? Vagy hideg, vagy nagyon hideg.” (60)

Ugyanakkor a búvárok életben maradását eleve a természetben nem létező tárgyak teszik lehetővé, ahogy azt Jay és az elbeszélő ironikusan megjegyzi: „az emberek találták fel a búvármellényeket is, és anélkül bizony Jay már a moszat alatt lenne, a sűrű, sötét kusza térben.” (47)

Jay megszületése is az emberi beavatkozásnak köszönhető[6], és ebben szintén összekapcsolódik a szakrális-szimbolikus meg a nagyon is naturalisztikus sík, egyúttal az emberi beavatkozások szükségességének kérdése is: Jay kétszer születik meg, egyszer az anyja méhét vágják fel szikével (187), másodszor ő vágja ki magát a bálnából a kalmár csőrével.

A kereszténységre való utalás egészen konkrét formában jelenik meg: Mitt és Jay egymásbanlétében[7], akik így Jézussal és Istennel is azonosítódnak a szövegben. Jay számára az őt elnyelő bálna Mitt-tel lesz azonos, az apjával, aki őbenne él tovább. Jay kisgyerekként nem ismeri fel az ámbráscetet, ahogy az apját sem tudta kiismerni (hiszen gyerek volt): a bálna és az apja azonosulása itt kezdődik (91-92), majd egyre jobban kiteljesedik.

“Még itt, az óceán fogainál sem tud menekülni a dorgálások visszhangjától.

Így vagy úgy, Mitt Gardiner mindig élve elnyelte őt.” (39)

“Talán az erőteljes hasonlóságuk miatt Jay képes arra, hogy még a bálna mély kongásában is felismerje az apja görcsös mormogását.

A hang, amit hall, nem is a bálna. Vagyis nem csak a bálna.

Hanem az apja.” (151)

“Az ámbráscet mindenkinek a mindent jelenti. Ez mindig így volt. Étel, olaj, ördög, isten.

Kifürkészhetetlen szörnyeteg.

Csak egy apa.” (200)

“Mert ez a bálna öreg. Jay nagyon sok mindent gondolt Mitt Gardinerről. De a gyenge sosem tartozott közéjük. De lehet, hogy ez mégsem igaz? Minden heg. Minden régi seb. Az öregedő test. A rák. Mitt gyenge volt már egy ideje.” (219)

“A betondarab azóta zavarja, hogy először látta. Minden más, amit a bálna lenyelt, úszkál a felszínen. Nincs semmi értelme annak, hogy a bálna felszedje az útjából a betondarabokat.

Hacsak nem volt vele végig tisztában, mit tesz. (…) – A merülősúlyokat használta.

Ez Hewey válasza Jay azon kérdésére, hogy az apja mivel súlyozta le magát.” (233-234)

“Amikor Mitt a régi idők bálnavadászairól beszélt, mindig megemlítette azon ironikus tényt, hogyan forrott a bálnazsír a tüzeken, melyeket ugyanazon szörnyeteg darabjaiból tápláltak: a bálna a saját pusztulását tüzelte.

És most Mitt, aki egy lett a bálnával, ugyanezt teszi. Hány éven, évtizeden keresztül gyűjtögette türelmesen a bálna azon tárgyakat, amire Jay Gardinernek egy napon szüksége lehet? Mennyire látják előre a mélység angyalai a földi lények ütközőpályáit? Ha lenne bármilyen módja annak, hogy Jay visszaadja ezt az ajándékot, megtenné. De csak annyit tehet, hogy megköszöni nekik. Bár lenne hozzá elég levegője.” (317)

Mitt az eszkimókra hivatkozik, de ő nem eszkimó, nem is lehet, meg kellene találnia a saját kiegyensúlyozott viszonyát a természethez, de ez nem sikerül, nem sikerülhet az ő helyzetében. (127) A sikertelenség, a kudarc pedig a fia ellen fordítja.

Mitt akkor tudna eredményesen harcolni a társadalom környezetromboló hatásaival, ha a saját fiának adná meg az érzelmi biztonságot.

Jay világosan látja ezt: “- Baszd meg a bálnák megmentését. Megmenthettél volna helyette engem.” (243)

Így a bálnára marad, hogy megmentse Jayt, vele együtt pedig Mittet, és ezt meg is teszi, mégpedig magától értetődően – “Mert amikor mi meghalunk, a bálnák megmentenek bennünket.” (204)

Folyt. köv.

 

————————————

Kraus, Daniel, Bálnahullás, ford. Szaszkó Gabriella, Budapest, Agave Kv., 2024.

———————————————-

Steinbeck, John, Érik a gyümölcs / Kék öböl, ford. Benedek Marcell, Vámosi Pál, Budapest, Európa, 1976. (A Bálnahullásban a Steinbeck-idézeteket Gál Zsuzsa fordította)

———————————————-

Biblia, Jónás könyve https://szentiras.hu/biblia/szit/JON

 

Melville, Herman, Moby Dick, vagy A fehér bálna, ford. Szász Imre, az utószót Tóth Csaba írta, Budapest, Európa, 1989.

 

Collodi, Carlo, Pinokkio: egy élő fabábú csodálatos kalandjai, ford. Balogh Barna, ill. Kolozsváry Sándor, Budapest, Palladis, 1940.

———————————————-

 

 

[1] Nem nagyon találok szavakat arra, hogy mennyire felháborít a giccses és ízléstelen, vagy undort keltő AI-generált képek és videók dömpingje, és az, hogy ezeket magukat íróknak tartó emberek is használják. Ha író vagy, nem használsz fel a szövegeidhez sem képet sem szöveget, amit AI generált, semmilyen mértékben, a reklámozáshoz sem. Ha igen, akkor nem író vagy, hanem egy nagy kamu, ennyire egyszerű. Farkas Balázs kicsit szebben megmagyarázza: https://balazsfarkas.com/2025/03/28/mesterseges-interferencia/

[2] Néhány példa: https://index.hu/kultur/2024/06/30/balnahullas-daniel-kraus-agave-kiado-recenzio-konyv-irodalom/ , https://kultura.hu/daniel-kraus-balnahullas-kritika/ , https://konyvesmagazin.hu/kritika/balnahullas_daniel_kraus_agave_recenzio_thriller.html , https://www.roboraptor.hu/2024/05/17/daniel-kraus-balnahullas-konyv-kritika/

[3] Egy tudományos megközelítés: http://www.cinegore.net/hu/2024/09/03/daniel-kraus-balnahullas-2024/

[4] Általában nincs bajom a magyar könyvcímekkel, sőt, kifejezetten idegesít az a trend, hogy már le sem fordítják a címeket, vagy legfeljebb kisebb betűvel tüntetik csak fel a borítón az eredeti alatt,  de ezúttal fontos az eredeti.

[5] https://www.theguardian.com/books/booksblog/2017/apr/25/cannery-row-sentimental-shallow-john-steinbeck

[6] Az nem eldönthető, hogy indokolt volt-e a császármetszés; a szöveg inkább azt sugallja, hogy igen, de csak ha elfogadjuk, hogy létezik túlhordás.

[7] “én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem van” János 14:11. https://regi.szentiras.hu/UF/Jn14 , https://szentiras.hu/RUF/Jn14,6