A Horgok mottója azonnal kijelöli, hogy mivel is állunk szemben: “Talán meghatározhatatlanságával előrevetíti a világegyetem lélektelen űrének és nagyságának árnyékát, s így hátulról döf le bennünket a megsemmisülés gondolatával, midőn a Tejút fehér mélységeit nézzük?…” (Herman Melville: Moby Dick; 6)
A káosz szó gyöke olyan jelentéseket hordoz, mint a nyílás, hasadék, befogadó tér, űr, szivacsos tér. “Coomaraswamy részletesen foglalkozik az ősgyöknek egy még érdekesebb absztrakt jelentésével, a matematikai nullával, amely viszont közel áll a „semmi” jelentéshez. A szó egyszerre jelent „nullá”-t és „teret” is. Ez teljesen magától értetődő, ha a nulla írásjegyére gondolunk, amelynél jobban semmivel sem lehetne ábrázolni a teret” [1]
A káosz tér és hely,[2] erre utal a patak eredeti elnevezése: Deutschman’s Creek volt, “a Horgász helye” (66).
A térrel kompatibilis helyek, mint a káosz megnyilvánulásai, máshol is felbukkannak: “ugyanakkor hallottam egy másféle hangot is, egy olyan hangot, ami nem hang volt, hanem csend. Mintha egy másik tér nyílt volna meg körülöttem, és abban a csendben úgy véltem, hallom Marie-t.” (25)
Dan irodalmi értelmezést ad a káosznak: “Ez a hely… értsd meg, hogy egy metafora, ami valóság, egy mítosz, ami igaz.” – mondja Dan 264.
“A sztoikus hagyomány viszont a chaos kifejezést a chysisből (folyás, kiöntés) eredeztette, és így valami térben szétfolyó princípiummal, általában a víz elemi princípiumával azonosították.”[3] A Dort házon belüli erdő, patakkal (164-165) – a Deutschman’s Creek, ami a világok közti hasadékból, a káoszból ered, ezért mindkét térben létezik innen jutnak el az óceánhoz (168). A káosz és az emberi léptékű közeg közti közvetítő elem a víz, ezért kell a patak, a víztározó, a napok óta szakadó eső, a hurrikán. Ahogy Dan mondja: “A most elvonult vihar kitágította a repedést, ami idevezet. És ebben az ingatag helyzetben nem tudtam ellenállni a kísértésnek, hogy meglátogassalak.” (294) Ebben a két mondatban koncentráltan benne van a káosz többféle értelmezési hagyománya is, amelyek egyben a gyászhoz is kapcsolódnak: “Az érzelmek olyan áramlattá folytak össze, amit nem tudtam megnevezni. Ha muszáj lett volna valamit mondani, akkor azt mondom, valamiféle szükséglet, egy rés vagy repedés az ember belső lényén. Az éltette ezt az embert, amikor berántotta a fekete óceánba az egyik kötél, amellyel kifogta azt, amit egyszer egy könyvben látott. ” (268) “Természetesen megsirattam már Marie-t korábban is. Sírtam az ágyánál. Sírtam a sírjánál. Utána sok éjszakán át alkoholízű könnyeket sírtam. Lefolyt az arcomon a könnyfolyó, amiről a régi dalok szólnak. Ez azonban teljesen más nagyságrend volt. Ez nem folyó volt, hanem egy óceán, amely egy csatornán préseli át magát.” (248)
“A hésiodosi Chaos különböző értelmezéseiben van egy közös pont: a szógyök alapjelentése miatt valami nyílásra, hasadékra utal. Kerényi Károly egyszerűen „tátongó”-nak, „üres tátongás”-nak, egy későbbi szerző pedig „kiterjedés nélküli, inkább kvalitatív, mint kvantitatív tér”-nek, valamiféle „semminek” nevezi, amely előfeltétele Gaiának, az ősmátrixnak. Kirk, Raven és Schofield amellett érvel, hogy ez a Káosz minden későbbi, absztraktabb kozmológiai és metafizikai jelentést nélkülöz. Az eredeti jelentésében csak az biztos, hogy valami eget és földet elválasztó, sötét nyílásról van szó.”[4]
A káosz nem csak mint “kifolyó”, mint “repedés”, mint “tér”, hanem mint a “végtelen potencialitás” is megjelenik a regényben. Erre az utóbbira van szüksége a Horgásznak. “A fiatalember megérti, hogy ez a Horgász műve. A csapzott hajú, ritkás szakállú férfi olyan hosszú idő alatt, amibe Jacob bele se mer gondolni, kivetette és beakasztotta horgait ebbe az irdatlan monstrumba, méghozzá olyan türelemmel, ami egyszerre őrjítő és hősies. Majdnem teljesen befogta már ezt a szörnyeteget, ezt az istenvadat, és noha ezzel megsérti az alapvető rendet, Jacob önkéntelenül is csodálja érte.” (174)
Ez a regény kulcsmondata. A Horgász “megszegi a rendet”, mert az őskáoszt akarja helyreállítani, a végtelen potencialitás állapotát: ha sikerülne, akkor bármi lehetséges lenne, tehát lehetséges volna újrakezdeni az elvesztett feleséggel, és lehetséges volna egy olyan eseménysor, amelyben nem jelenik meg a veszteség. A Leviatán nem annyira a gyász, hanem inkább az éppen a káoszt elhagyó állapoté, a kezdet, a folyamatos keletkezés, a teremtődés, az elrendeződés/elrendelődés szimbóluma. A káosz a tér, amelyben a dolgok formát öltenek: a fekete óceán az idő előtti térben van, amelyben egyszerre van jelen a lét és a nemlét.
“Az eggyel szembeni sokaság vagy kettősség káoszként való meghatározása később összefonódik a végtelen potencialitás értelemmel. Egy olyan állapot, amiből bármi lehet, és amelyben még semminek sincs semmiféle körvonala, a rendezetlenség képzetét kelti”[5]
A káosz kifejezés egyetlen egyszer fordul elő a szövegben: A Horgász (…) “ki akarja fogni az egyik Nagy Hatalmút. – Mi az a Nagy Hatalmú? – kérdezi Italo. – Egy ördög? – Nem, ez más. Az ókori egyiptomiak kovakőfejű kígyóként beszéltek róla. A sötétség és a káosz megtestesítője. – A többiek tekintetét látva Rainer felsóhajt. – Ami a Szentírásban Leviatán.” (156-157). A Leviatán szemében egyesül a káosz valamennyi értelmezése, a sötétség, a tátongó űr, a végtelen potencialitás és a lovecrafti közönyösség: “Ha a Horgász tekintete erős szélként ért, akkor ezé a lényé egy hurrikán erejével süvöltött. Nem volt benne érzelem. Ami abból az irdatlan szemből áradt, annyira alatta vagy felette volt minden érzésnek, hogy nem is lehetett annak tekinteni. Csupán hiány volt, hatalmas és fenséges űr. Se fehér, se fekete – semmilyen. Noha tökéletes volt a maga semmi voltában, valahogy mégis az előttem látható alakba zárták. Ugyanakkor ő volt a fekete óceán is, és a sápadt lények is, akik a köteleket fogták, a sziklához kötözött Horgász is, és én is. Ennek a felfogása, megértése talán a bölcsességhez vezető út.” (274)
A történetmondás mindig utólagos, minden szereplő mindent bizonyos idő, akár évek, vagy évtizedek múltán tud meg: “Noha tíz év eltelik, mire Clara elmeséli ezt a beszélgetést Lottie-nak, még akkor is emlékszik a férje szemében tomboló dühre.” (133) “Mire Lottie férje remegő ajkakkal elrebegi a beszámoló utolsó szavait is, Lottie apja már öt éve halott lesz” (144) “Amikor évek múlva Jacob elmeséli azt a különös éjszakát, Lottie-nak ez a részlet lesz a kedvence. (189) A szereplők által megélt idő és a “valós” idő mindig különböző léptékű, előbbi mindig bizonytalan és szubjektív: Howard meséje egy órán át tartott (60), előző nyár, következő ősz, “három évvel azután, hogy” (291), “az ezután elcammogó években” (284), stb stb. Utóbbi pedig állandó és változatlan: “furcsán statikus volt az egész, mintha olyan látványt szemléltem volna, ami több ezer éve nem változott.” (258)
A cselekmény tíz-tizenegy évvel a történetmondás ideje előtt zajlik: Abe ikergyerekei körülbelül tízévesek: „az arcuk abban az átmeneti fázisban, amikor a gyerekkor kezd átcsúszni kamaszkorba. ” (296) és rögtön az elején megtudjuk, hogy “Már majdnem tíz éve történt, június első szombatján, és mire leszállt az éjszaka, elvesztettem egy jó barátomat, félig-meddig a józan eszemet és csaknem az életemet is.” (9-10)
Howard történetét valamikor Dan halála után írja le: “Néhány hónappal ezt követően, amikor beköszöntött a forró és száraz nyár, leültem a konyhaasztalhoz, egyik kezemben tollal, előttem egy notesztömbbel. Howard története akkor már hetek óta gyötört, és úgy döntöttem, leírom, amire emlékszem belőle.” (60)
Az események kronológiája a következő (természetesen nem teljes):
“Az ezerhatszázas évek végén a magyarok kiűzték a törököket az országukból.[6] Ez a fiatalember és a családja belekeveredett a harcokba.” (156)
Hamburg “A tizenhatodik század végén élt ott egy Heinrich Khunrath nevű ember” tehát az 1790-es években! Az ő tanítványa a Horgász (155) Vagyis a “magyar fiatalember”, akinek “öreg a szeme” (155) ekkor már legalább száz éves.
Rainert kirúgták az egyetemről (82)
az építkezésre érkezik Lottie és a családja (82)
Cornelius 300 éves a víztározó tervezésekor (81)
1907 ősze: elkezdődik a víztározó építése, Cornelius Dort meghal (85)
“a víztározó az első világháború idején épült” (70)
“1914. június 19-én, hogy pontosak legyünk – a tábor összes sípja egy teljes órán át szól, ezzel jelezve, hogy a munka dandárja véget ért.” (201)
“1916 végén, amikor a víztározót hivatalosan késznek nyilvánítják, Rainer és Clara a tábor utolsó lakói között vannak, amit már bontanak is.” (202)
1920-as évek: egy-két évvel Rainer és Jacob látogatása után elnevezik a patakot Deutschman’s Creeknek, amibő Dutchman’s Creek lesz (217)
nőnek a gyerekek, Jacobot beveszi a főnöke társnak, világválság (217)
háborús fenyegetés Németországgal (217)
? Abe születése (1932)[7]
1938: Dan apjának születése (242)
Dan nagymamája 1945-ben halt meg január 1-én (242)
Dan nagypapája elkezd horgásznaplót írni 1948 májusban (242)
Jacob 1951 végén hal meg (218)
Dan nagypapája 1953. júliusában látta a halott feleségét (242)
Abe az ezredfordulón nyugdíjasként már újra horgászik Sadiékkel, 9/11 (289-290)
A találkozás a “családdal” és “Dannel” az “évszázad áradásakor” volt, “Három évvel azután, hogy újra elkezdtem horgászni” (291)
Nem tudjuk, pontosan mikor kezdett újra horgászni Abe, hiszen a kilencvenes évek második felétől a kétezres évek elejéig tart az összefoglaló (289-290), de a fentebbiek alapján az elbeszélés ideje valamikor 2004 körül lehet. A Horgásszal való kaland tehát körülbelül 1994-ben – ekkor ment Abe korkedvezménnyel nyugdíjba, tehát akkor 62 éves lehetett (innen a születési dátuma).
A káosz antik hagyományai mellett nyelvfilozófiai kérdések is felmerülnek a regényben. Regina így mesél Helen látogatásáról: “Ez olyan, mintha egy állat tanult volna meg beszélni, és nem magát a nyelvet próbálná elsajátítani, hanem a nyelv ideáját.” 99. “Tudja, azzal az evidenciával, ahogy egyszerűen tudunk bizonyos dolgokat, hogy ezt a nyelvet Helen a sírból hozta magával. Ez egy halálnyelv, ezt a nyelvet akkor tanulod meg, amikor elhagyod ezt az életet a feltérképezetlen territóriumért, és ekkor Lottie arra is rájön, hogy érti Helen beszédét.” (125) Rainer és Wilhelm a teremtő nyelvet fedezik fel, kimondják a sötétséget és a fényt. (210-211) Fokasz Nikosz a káoszról szóló fejezetet azzal kezdi, hogy “a névadásnak szinte mágikus teremtő ereje van”[8] A nyelvet használónak ezért mindig felelőssége van: “A távolban a tározó szürke vízfelszíne látszott, amit köd és hegy keretezett, üres papírdarab, amire bárki írhatott. És ha olyan történetet rósz fel rá, melyben egy nő összetört teste víznyomot hagy maga után, ahogy a gyerekeit keresi, és melyben szerepel egy olyan nyelv, ami rákényszerít, hogy átláss azon a fátylon, amely elválasztja ezt a világot egy másiktól, ahol az ősi nagy hal lapul az óceán felszíne alatt, akkor mi van?” (225)[9]
Folyt. köv.
—————————————
Langan, John, Horgok, ford. Pék Zoltán, Budapest, Agave Kv., 2024.
—————————————-
Fokasz Nikosz, Káosz és fraktálok: bevezetés a kaotikus dinamikus rendszerek matematikájába – szociológusoknak, Budapest, Új Mandátum, 1999.
—————————————-
Molnár Dávid, A tér ürességétől a sokaság zűrzavaráig. Az antik káosz fogalmának története,
————————————–
[1] Molnár Dávid, A tér ürességétől a sokaság zűrzavaráig. Az antik káosz fogalmának története, 20.
[2] Molnár 21.
[3] Molnár 21.
[4] Molnár 20.
[5] Molnár 23.
[6] Buda visszavétele: 1686. szept. 2., karlócai béke: 1699. jan. 26., pozsareváci béke: 1718. júl. 21.
[7] Ezt én számoltam ki.
[8] Fokasz Nikosz Káosz és fraktálok: bevezetés a kaotikus dinamikus rendszerek matematikájába – szociológusoknak, Budapest, Új Mandátum, 1999., 121.
[9] Vö: „A kezdet az abszolút kezdetet jelenti. A változó idő a testi létezők létmódjához tartozik, azért velük együtt kezdődik. Benne van az a vallási tétel is, hogy a világ nem örök, mint Isten, hanem úgy különbözik tőle, mint a mű a szerzőjétől”. https://szentiras.hu/biblia/szit/gen/1