Geralt nem hisz a végzetben (amit a szereplők végzetnek neveznek, vagy annak tartanak, az a legtöbb esetben agresszió, hatalomvágy és önzés következménye); a belső meggyőződésből fakadó saját döntésben és a következmények vállalásában annál inkább. Minden cselekedetét, vagy éppen a távolmaradását, a semlegességre való törekvését ez mozgatja.

És ettől olyan gavallér a nőkkel is. Geralt sosem megy bordélyba: soha nem használja ki a nőket. A nőkhöz való viszonyát nem az illusztrálja igazán, hogy az első „szörnyetege” egy lányt éppen megerőszakoló férfi, hanem sokkal inkább az, hogy ő maga egyik partnerétől sem vár el semmit, soha nem ő kezdeményez, viszont mindig megadja a tőle telhető legtöbbet: Szemővel csak akkor fekszik le, amikor világossá tette, hogy nem szerelmes belé, de attól még megadja neki azt az intimitást, amire a lány vágyik. Triss Merigoldot ápolja, gondozza, de neki is egyértelműen jelzi, hogy nem lehet köztük kapcsolat, alkalmi szeretői pedig egyértelmű jelét adják annak, hogy vele akarnak lenni. A vágy, amit a nőkben kelt, lehetőséget adna a kihasználásukra, de Geralt ezzel soha nem él vissza.

Számára a szex a nőkről szól, nem saját maga, hanem a másik kedvét keresi. Ezért értelmetlen Vigefortz kérdése arról, hogy Geralt szerint lehet-e uralni egy nőt. Az első kötet szó szerint nem ismert kívánsága után ismét egy nagyon fontos dolog, amelynek a hiánya sokkal figyelemfelkeltőbb, mintha tudnánk, hogy pontosan mit válaszolt Geralt. Geralt ugyanis tudja (és be is bizonyítja), hogy a valódi kapcsolat az egyenlőségen, egyenrangúságon alapul és nem is tud másféle kapcsolatot elképzelni. És hogy ez megkérdőjelezhetetlen igazság, az legkésőbb Yennefer és Geralt arethusai szeretkezéséből világosan kiderül. Vilgefortz is tudja ezt, ám ő nem fogadja el, uralkodni akar. A nőket alacsonyabb rendűnek tartja, (ezt szó szerint kifejti Geraltnak a csata közben) ezért gondolja úgy, hogy joga van a varázslónőket és Cirit felhasználni.

Yennefer számára is hatalmi kérdés a szex: az elbeszélő többször is emlegeti azt a diadalittas kifejezést, amit Geralt lát Yennefer arcán az együttléteik során. Ez mégsem azonos azzal, amire Vilgefortz rákérdez: Yennefer diadala nem Geralt, hanem a saját teste feletti uralkodást és önbizalmat jelenti – Geralt látta a régi Yennefert, és nem ennek ellenére, hanem ezzel együtt szereti. Ez adja Yennefer hatalmát, ez az őszinte, mély ragaszkodás, ami sokkal több a testi vonzalomnál. Geralt tudja, hogy az önállóság és szabad akarat tiszteletben tartása azt is jelenti, hogy az illetőt nem tesszük kiszolgáltatottá azzal, hogy „megvédjük”, hanem alkalmasnak kell tenni arra, hogy saját magát legyen képes megvédeni. Ezt a célt szolgálja Ciri vaják-és varázslókiképzése is.

Geralt nem uralkodni akar, hanem önzetlenül, magától értetődő természetességgel, szolgálatként védelmezi az arra valóban rászorulókat, a támadójuknál gyengébbeket (mindig az adott helyzetet mérlegelve, korra, nemre és fajra tekintet nélkül). Ez még akkor is így van, amikor munkát vállal: a megszerzett fizetség soha nem lehet valódi ellentételezése annak, hogy az életét kockáztatja. A pénznek nincs igazi értéke és igazi jelentősége. Az, hogy pénzt kér, tulajdonképpen olyan, mintha semmit sem kérne.

Amikor a fejére olvassák, hogy feleslegessé válik a munkája, ha jól végzi, akkor a beszélők nem azért tévednek, mert mindig lesznek szörnyek. Hanem azért, mert mindig lesznek olyanok, akiket még meg kell tanítani megvédeni magukat: hogy tovább ne menjünk, mindig lesznek gyerekek, akik esendőségük és sérülékenységük miatt még inkább rászorulnak arra, hogy legyen lehetőségük a döntésekre, és legyen lehetőségük megtapasztalni azt, ami a jó döntéshez feltétlenül szükséges: szerető, támogató közösség tagjának lenni.

Geralt a szabad választás jogát meghagyva kéri a születendő gyereket fizetségként: Duny követeléséről előadott szónoklatából kiderül, hogy úgyis csak akkor kapja meg, ha a gyerek önként őt választja majd. Geralt kivár, egészen addig, amíg Ciri egyértelműen és minden kényszer nélkül őt választja.

Az aranysárkány története nagyon finoman érzékelteti nem csak Geralt és Yennefer utód iránti vágyát, hanem egymás iránt érzett szeretetüket is: Geralt saját elveinek ellentmondva még arra is képes lenne, hogy megpróbálja megölni a sárkányt csak azért, hogy Yennefernek megteremtse a lehetőséget egy bizonytalan kimenetelű kezeléshez. Ahogy Villentretenmerth megjósolja, Geralt is megtalálja majd a maga ajándékát, amelynek segítségével majd tovább élhet. Az analógia is teljesen egyértelmű: a megmentett kis sárkány is egy másik sárkánytól származik.

Arra, hogy Geralt végre elfogadja Ciri beleegyezését, Yennefer is szükséges: Belleteyn éjjelén (ami nem mellesleg Yennefer és Ciri születésének is az ideje) azt kéri tőle, hogy menjen el Cintrába. Ennyit mond csak, nem hozza szóba a végzetet, de ahhoz, hogy a család teljes legyen, Yennefernek, az anyának is bele kell egyeznie az „örökbefogadásba”. Ciri ekkor (a termékenység ünnepén, két terméketlen, az utód utáni hiábavaló vágyán kesergő ember szerelmeskedésének következményeként) születik meg szimbolikusan is. Geralt pedig kivárja ezt, és csak akkor indul el, amikor megkapja Yennefertől a felhatalmazást, és nem véletlen, hogy Yennefer Borchot emlegeti: ahogy a szürke sárkány rábízza az utódját az aranyra, úgy bízza rá Yennefer Cirit Geraltra.

Erre a mindenképpen szükséges döntésre reflektál az a jelenet, amelyben Geralt kifejti, hogy nem hibáztathatja a saját anyját azért, mert lemondott róla. Geralt szerint a választás az abortusz és a gyerek megszülése és felnevelése, vagy időközben másvalakire taksálása egyedül a nő joga. Még akkor is, ha gyerekként Geralt így nem kapta meg a döntés szabadságát: lehet, hogy az anyját választotta volna. A választás azonban csak kölcsönösség esetén működik. A vajákoknál a kegyetlen próbák ellenére szerető közegbe került, tehát valószínűleg jobban járt így, mintha egy olyan nő neveli, aki nem akart gondoskodni róla.

Geralt és Cahir az egyetlenek, akik ezt a nők egyéni döntéseként kezelik és tiszteletben tartják, és Cahir általános nilfgaardi gyakorlatként beszél erről. Geralt nőkkel szembeni előítéletmentessége Ciri esetében más aspektusból is megnyilvánul: Trissnek azt fejtegeti, hogy a kiképzés szempontjából semmi jelentősége annak, hogy Ciri kislány. Aztán kiderül, hogy mégis, de a vártnál épp ellenkező előjellel: Ciri nem gyengébb, hanem erősebb a fiúknál, mert neki nehezebb dolga van a mentruációja miatt. A vajákok reakciója pedig az egyetlen helyes hozzáállás a nők „gyengeségéhez”: figyelembe veszik, alkalmazkodnak hozzá, de nem használják érvként arra, hogy a nők alkalmatlanságát bizonygassák.

Geralt Yennefer felhatalmazásával akkor indul el Ciriért, amikor kitör a háború, vagyis akkor, amikor Ciri biológiai apja is hozzáfog, hogy megszerezze a lányt. A megjövendölt háborút nem maga Ciri hozza el, hanem a megszerzésére törekvő apja, illetve a megölésére szövetkező uralkodók, és a felhasználását tervező varázslók. A háború nem miatta, hanem érte, az ő megszerzéséért tör ki. Geralt ezután már nyíltan felvállalja, Yarpen Zigrinnek a Tündevér elején már azt mondja Ciriről, hogy az övé. Míg Ciri esetében nagyon sokára vállalta fel az apaszerepet és az azzal járó felelősséget, addig Milva gyerekét már azonnal és magától értetődően fogadja a magáévá, és az olvasó biztos lehet benne, hogy Kökörcsinnel ellentétben ő komolyan is gondolja. Milva vetélése ezért lesz igazi veszteség mindenki számára.

Yennefer Geralt és Ciri – most már apa és lánya közös útjának végállomásán, a női szerepekhez és szimbólumokhoz kötődő Melitele szentélyében sajátítja el az anyaszerepet, miközben Cirit a mágia használatára tanítja. Ekkor válnak ők hárman családdá: azzal, hogy Yennefer és Ciri Geralton viccelődnek, mindhárman egymáshoz kapcsolódnak, véglegesen kialakul közöttük a kötelék. Yennefer Thanedden nevezi először a saját lányának Cirit, végül egy másik, anyaistennőnek ajánlott szentélyben is elmondja, hogy a lányának tekinti. Az istennő neki is ugyanúgy segít, ahogy Geraltnak: a hitetlensége ellenére is, miután Yennefer bebizonyítja elhivatttságát.

A szülői szerep tehát nem automatikus és nem is a biológia határozza meg: szükségszerűen tanulandó és tanulható. Ciri végül a saját életét kockáztatva egyesíti a családot, először amikor megszökik a fogadóból, azután akkor, amikor feladja magát Vilgefortznak. Amikor pedig rájön, hogy Geralt és Yennefer nem hagyták magára, csak bajban vannak, Ciri is nyíltan elismeri őket szüleinek: Yennefert „Mamácskának” hívja. Ciri azzal, hogy elmegy Vilgefortzhoz, valóban hasonlóvá válik fogadott szüleihez: az igazán segítségre szorulók megmentésére siet.

Sapkowski, Andrzej, Vaják, Budapest, Gabo, 2019-.

Sapkowski, Andrzej, Vaják, Budapest, PlayON!, [2011]-2018:

Az utolsó kívánság, ford. Szathmáry-Kellermann Viktória, 2011 (1993)

A végzet kardja, ford. Szathmáry-Kellermann Viktória, 2012 (1992)

Tündevér, ford. Szathmáry-Kellermann Viktória, 2013 (1994)

A megvetés ideje, ford. Szathmáry-Kellermann Viktória, 2013 (1995)

Tűzkeresztség, ford. Kellermann Viktória, 2015 (1996)

Fecske-torony, ford. Hermann Péter, 2017 (1997)

A tó úrnője, ford. Hermann Péter, 2017 (2014)

Viharidő, ford. Hermann Péter, 2018 (2013)