Ciri, apjához és nagyanyjához való nyilvánvaló hasonlósága ellenére sokkal inkább Geralt és Yennefer gyereke: ezüst színű haja nem csak a Calenthe és Pavetta vonalán öröklődő tündevérről árulkodik, hanem Yennefer fekete és Geralt fehér hajának szimbolikus ötvözete is egyben. Végül még a fehér csík, Geralt „védjegye” is megjelenik benne. Ugyanez a helyzet a szemekkel is: Yennefer szeme ibolyakék, Geralté sárga macskaszem, Cirié zöld. Mindemellett folyamatosak a diskurzusok a genetikáról meg az öröklésről, ennek kifigurázásához apró, de hatásos fricska Falka vér szerinti lányának jótékony természete.
Ciri a korai gyermekéveit szigorú, de gondoskodó és szerető közegben tölti: kisgyerekkorában a nagymamája, északi rokonai, Erszényes és a vérszerinti szülei adnak egy olyan szilárd alapot, amely nélkül a rá váró nehézségek maguk alá temették volna. Később ugyanezt a biztonságos, szerető és egyúttal az önállóságra felkészítő otthont találja meg kiskamaszként Kaer Morhenben és Melitele szentélyében.
Yennefer és Geralt az ideális szülők mintaképei: háborús helyzetben, közvetlen életveszélyben vannak, egymástól távol, bizonytalanságban, közben mindazt a kínt átélik, amit egy viharosan kamaszodó gyerek nevelése okozhat, ennek ellenére még akkor is kiállnak mellette/érte, amikor Ciri messze van tőlük és olyasmiket csinál, amit helytelenítenek, mert tudják, hogy nincs más lehetősége. Geralt az egyedülléttől félti a lányát, de amikor Ciri egyedül van, akkor ellent tud állni a kísértésnek, Falkával és Bonharttal szemben egyaránt. A Patkányok társaságában viszont nem tud ellenállni: a valahová, valakikhez tartozás igénye mindent felülír.
Ciri történetének az a része, ami alaposan próbára teszi az olvasót, akkor kezdődik, amikor a rá vadászó pribékek fogságába kerül. A sivatagban hirtelen válik kislányból kamasszá. A hét kötet középpontja, A megvetés ideje a fordulópont, a leghangsúlyosabb mind közül: Ciri addig többé-kevésbé mindig szerető, óvó közegben volt, a háborúban átélt szenvedéseiről pedig csak közvetve értesültünk. Innentől viszont az ő nézőpontjából, közvetlenül kapjuk az arcunkba a szenvedést és az erőszakot, amelynek legelső, igazán sokkoló epizódja a Mistlével való kapcsolat kezdete.
Mistle ugyanis semmivel sem különb azoknál a férfiaknál, akik Cirit használni akarják. Az erőszak akkor is erőszak, ha egy nő követi el, és akkor is, ha az elszenvedője egy ilyen aktus során kapja meg a kielégülés élményét, és különösen az, ha egy gyerekről van szó (Ciri nagyjából tizenhároméves). Ez a jelenet élesen szembeállítható azzal, amiről Cahir mesél Geraltnak. Cahir mindenféle hátsó szándék nélkül lemosdatja Cirit, amivel hosszú időre traumatizálja, mert képtelen beszélni hozzá. (Legalábbis Cahir ezt állítja, mi pedig hiszünk neki, azon egyszerű oknál fogva, hogy Geralt is hisz neki.)
Mistle viszont megnyugtató szavakat suttog Ciri fülébe, majd azonnal visszaél a helyzettel. Hogy ő is fiatal, elesett, és traumatizált, az csak magyarázat, nem pedig elégséges indok erre. Mistle pontosan azt teszi, amire Kayleigh készült, annyi különbséggel, hogy neki finom, „okos” keze van. Mistle mondja ki Ciriről, hogy még gyerek, hogy egyedül van, tehát pontosan tisztában van Ciri kiszolgáltatott helyzetével. A jelenet leírása elég gyomorforgató, pontosan visszaadja Ciri ellentmondásos érzéseit.[1] Milva teherbe esésének története reflektál erre: ő éppúgy félt, mint Ciri, éppúgy nehezen oldódott fel, mint Ciri, Milva azonban felnőtt, már nem tapasztalatlan, az aktus pedig a saját döntése volt még akkor is, ha nem számolt a következményekkel. Pontosan tisztában van a helyzettel, tudja, hogy ez az együttlét a félelem legyőzéséről szólt, a túlélési ösztönről, és nem a szerelemről. A kapcsolatnak magától értetődő módon nincs is folytatása, ellentétben a Mistle és Ciri közötti viszonnyal.
Ciri azt kapja meg Mistlétől, amit addig csak a mágia (legutóbb éppen Falka megidézése) adott neki. Mivel lemondott az erejéről, a mágia helyett csak a testiség gyönyöre marad, amiért hálás Mistlének. (És egyedül tőle kapja meg a kielégülést, egyik férfi sem képes ezt megadni neki.) De hogy ennek ellenére részben erőszakként élte meg az első együttlétet Mistlével, az világosan kiderül abból, hogy sírva fürdik meg reggel és próbálja „lemosni a lemoshatatlant”.
Más, gyerekekről szóló dark fantasyk is bővelkednek a gyerekek által és a velük szemben elkövetett erőszaktól, Jorg Ancrath[2] például életkorát tekintve is párhuzamba állítható Cirivel. Az ordító különbség abban van, ahogyan az őket ért erőszakra reagálnak. Jorg kegyetlen bosszút áll a papon, aki megerőszakolta – az ő esetében ez mutatja meg Jorg hatalmát. Ciri viszont ragaszkodni kezd Mistléhez, az elbeszélő szerint benne találja meg a szerelmet. Geralt azért helyteleníti ezt a kapcsolatot, mert a háború okozta kényszerűség hozta létre, a hatalom mások felé irányuló demonstrációjának eszköze, és alapvetően az agresszivitáshoz kötődik, Geralt szerelem-értelmezésébe ez nem fér bele (ez leginkább a Milvának és Kökörcsinnek elmesélt álmaiból és a Mistle sírjánál lejátszódó jelenetből derül ki).
Annak az ára, hogy Ciri a csapatban megfelelő pozícióba kerüljön, és hogy ez a kívülállók számára is egyértelmű legyen, a gyilkolás mellett a Mistlével folytatott kapcsolat. Ha valamelyik fiúval sétálna a vásárban olyan nyilvánvalóan, mint Mistlével teszi, az embereknek eszükbe sem jutna belékötni: a mellette álló fiú automatikusan lépne elő a közösség szemében a védelmező és a tulajdonos szerepébe. Így viszont Ciri későbbi áldozata feljogosítva érzi magát arra, hogy erőszakkal fenyegesse a lányokat: a beszólás mögött az a meggyőződés áll, hogy a nők szükségszerűen csak egy férfitől kaphatják meg a kielégülést, és ezzel visszaélni természetes, ami pedig automatikusan biztosítja a férfi felsőbbrendűségét és a nő kiszolgáltatottságát.
Ciri Mistlével való kapcsolata ennek az ellenkezőjét demonstrálja, ezért kelt akkora felháborodást. Amikor Ciri megöli a vásárban fenyegetőző férfit, akkor bebizonyítja, hogy nincs szüksége védelmezőre, és nincs szüksége a férfiak uralmára: gyereklány létére is bármit megtehet és bármire képes. Mistle tehát hatalmat ad neki – de ez még mindig csak a mások fölötti hatalmat jelenti: belül, önmagában még mindig gyenge és bizonytalan, a mások felé mutatott erejét és az ehhez szükséges agresszivitását a Falkával való azonosulás adja.
Ez főleg akkor látható világosan, ha a vásári jelenet párhuzamba állítjuk Milva Bocskorral szembeni fellépésével: a Milvát a konyhába utasító parasztfiú pontosan ugyanazt a szemléletet képviseli, amit a Ciri által meggyilkolt férfi: a nők dolga, hogy „hasznosak” legyenek, és akkor azok, ha a (többnyire férfiak által kirótt) szerepeikben maradnak. Milva felnőtt, önálló nő, aki tisztában van saját magával, így teljes természetességgel teszi helyre Bocskort. Amikor azt hiszi, hogy a kelleténél nagyobb kárt okozott, akkor bánja, hogy nem volt kicsit visszafogottabb (de attól még tudja, hogy igaza volt.) Ciri csak egy kislány, aki bizonytalan önmagában, és egy kegyetlen világban kell megállnia a helyét. Az ő igazának bebizonyításához nem elég két jól irányzott ökölcsapás: neki ölnie kell.
Sapkowski, Andrzej, Vaják, Budapest, Gabo, 2019-.
Sapkowski, Andrzej, Vaják, Budapest, PlayON!, [2011]-2018:
Az utolsó kívánság, ford. Szathmáry-Kellermann Viktória, 2011 (1993)
A végzet kardja, ford. Szathmáry-Kellermann Viktória, 2012 (1992)
Tündevér, ford. Szathmáry-Kellermann Viktória, 2013 (1994)
A megvetés ideje, ford. Szathmáry-Kellermann Viktória, 2013 (1995)
Tűzkeresztség, ford. Kellermann Viktória, 2015 (1996)
Fecske-torony, ford. Hermann Péter, 2017 (1997)
A tó úrnője, ford. Hermann Péter, 2017 (2014)
Viharidő, ford. Hermann Péter, 2018 (2013)
[1] A szöveget ugyan nem eredetiben, hanem magyarul olvastam, de elég nyilvánvaló, hogy zseniális a fordítás. Interjú a (z egyik) fordítóval: https://web.archive.org/web/20160316054751/http://librarius.hu/2014/02/17/a-megvetes-ideje-interju-andrzej-sapkowski-muforditojaval/
[2] Lawrence, Mark, Széthullott birodalom, ford. Gy. Horváth László, Budapest, Fumax, 2017.
(Tövisek hercege ; Tövisek királya ; Tövisek császára)