Ciri Mistlével megélt szexualitása önmagában és önmagáért való: teljesen független a minden egyéb esetben felmerülő terhesség lehetőségétől, ami a szexualitással megalapozott hatalmi kérdés végpontja. Ciri tehát pontosan azt éli meg Mistlével, ami Regis szerint minden ember elfojtott, hivatalosan undorítónak tartott, de valójában csak a megvalósítani nem mert álma: a szaporodást kizáró, kizárólag a gyönyörrel és pusztulással együttjáró szexuális aktust (ráadásul nemi összetételtől függetlenül).

Geralt rávágja, hogy ő aztán nem ítéli el a szaporodástól mentes szexualitást. Geralt terméketlen, és folyamatosan gyerekre vágyik a nővel, akit szeret, tehát nem biztos, hogy valóban tudja, miről beszél Regis. De ettől még a korábbi tettei miatt elhisszük neki, hogy nem ítél meg másokat. A szöveg viszont Ciri történetén keresztül provokál, komoly szembenézésre készteti és mérlegre teszi az olvasó erkölcsi érzékét. Lehet ugyanis azt mondani, hogy ha felháborodsz azon, amit Ciri művel, akkor nem vagy elég elfogadó, és csak irigykedsz. Ki és milyen alapon mondhatja meg, hogy van-e joga egy tizennégyévesnek megélni az ilyesmit? (Ráadásul a vajákok elbaltázott kezelése miatt Ciri érettebb a koránál).

Hotsporn (erős a gyanúm, hogy beszélő név) felbukkanása tovább árnyalja a képet. Neki joga lenne elvenni Ciri szüzességét? Cirinek joga van az árokszélen összefeküdni egy nála kétszer idősebb férfival? Ha örömmel helyeselsz, pedofil vagy. (Még akkor is, ha meg sem közelíted a párját ritkítóan gusztustalan Nementh-Uyvar márkinét.) Ha csak Hotspornnak drukkolsz, homofób is. Ha mindkettőt helyteleníted, prűd vagy és konzervatív. Az értelmezési csapda itt nem csak Ciri életkorával kapcsolatban van elrejtve az olvasó számára, de az a legnyilvánvalóbb.

A Patkányok mindannyian bántalmazott, traumatizált fiatalok, Hotsporn tanácsa tehát az igazságtartalma miatt olyan átlátszó: a Patkányok éppúgy áldozatok, mint Ciri maga. Mindannyiuknak joga lenne a kiegyensúlyozott élethez és a megfelelő időben a megfelelő partnerrel megélni a maga szexualitását, eldönteni, miért és milyen jellegű kapcsolatot akar. Ettől a jogától nem csak Cirit fosztották meg, hanem mindegyiküket. A kamaszok tombolása a jogfosztottság miatt ennyire durva, azért jár ennyi erőszakkal és pusztulással. Ciri a szüleit hibáztatja a jogfosztottságáért, Geralt pedig pontosan tudja ezt.

A leszbikus kapcsolatokat a regény világán belül még az elfogadók körében is valami furcsa, értetlenkedő idegenkedés övezi, ez pedig Regist igazolja: mintha egy ilyen kapcsolat nem lehetne teljes értékű. Ez világosan kiderül Giselher Mistlének tett megjegyzéséből és abból, ahogyan Filippa Eilhartot kezelik. Mistle ugyan erőszakkal indít, ám Ciri alkalmazkodik és átveszi az irányítást a kapcsolatukban. A valódi belső megerősödéséhez, a felnőtté váláshoz pedig utólag muszáj a saját döntéseként értelmeznie a Patkányokkal töltött idő cselekedeteit, és muszáj vállalnia értük a felelősséget: ezért gyászol és vezekel Geralt és Yennefer társaságában.

Az összes többi esetben is Ciri azt hiszi, hogy azért, mert racionálisan végiggondolva azt a (csapda-) helyzetet, amiben van, elvállalja a neki szánt szerepet, attól már valóban beleegyezett az aktusba, illetve abba, hogy megtermékenyítsék. De ez egyszer sem jelent igazi beleegyezést, Ciri mindennek csak a passzív elszenvedője, ő maga sohasem viszonozza például a tündekirály közeledését, így ezek az együttlétek, illetve Vilgefortz terve is ugyanúgy nemi erőszakot jelentenek, mintha Ciri hangosan tiltakozna. Az erőszaknak ez az álcázott formája ugyanolyan kegyetlen, mint a nyílt agresszió: az áldozat könnyen hibáztathatóvá válik, hiszen látszólag a beleegyezését adta.

Cirinek nehezebb dolga van, mint Jorgnak: mivel az erőszak ténye a körülmények miatt nem egyértelmű és világos, nem ismeri fel és nem is tud védekezni ellene. Cirinek nincs valódi eszköze arra, hogy nemet mondjon: se Mistlének, se a tündekirálynak, se Vilgefortznak. A varázslóknak tud egyedül végül nemet mondani: hazugsággal és szökéssel. Ciri nem egyszerűen leszbikus, vagy biszexuális, hanem maga a kibontakozó szexualitás, annak minden kiváncsiságával és kezelhetetlenségével együtt. Ez a folyamat, amelynek során eljut a szexualitás zabolázatlan és kendőzetlen megéléséhez, még Melitele szentélyében kezdődik, ahol 13-14 éves korában érdeklődni kezd a nemiség iránt.

Az érdeklődése eleinte természetes és nem túlzó, nem szolgáltat alapot arra, hogy a megölésére más uralkodókkal szövetkező Meve királynő „forróvérűnek” nevezze. A mágia által okozott fájdalom a szöveg szerint a gyönyörre emlékeztet (arra, amit Ciri elméletben még nem ismer). Mivel Ciri mindennél jobban szeretné a mágiát használni, a fájdalmas mágia és a gyönyört okozó testiség innentől elválaszthatatlan a számára, a kettő kibogozhatatlanul összekapcsolódik. Cirit a mágia izgatja fel: Yennefer varázslatai láttán nyalogatja a száját. Ezért (is) kerül szóba Yenneferrel újra és újra a testiség – Ciri türelmetlenül várja az alkalmat mindkettő átélésére. Yennefer ugyan támogató és őszinte mindkét kérdésben, de azzal nem számol, hogy Ciri kikerül az irányítása alól. Geralt és Yennefer tulajdonképpen saját magától akarják megóvni Cirit, ez pedig nyilvánvalóan nem sikerülhet.

Amikor (már a Mistle-viszony kialakulása után) Cirit a fekete ló, Kelpie látványa izgatja fel, akkor egyértelművé válik a tomboló hormonok elől való menekülés képtelensége. De a partner méltatlansága és a jelenet nyilvánvaló abszurditása eleve kizárja a sikert. A tündekirály is eljut addig, hogy felizgassa, de az aktus itt is elmarad, és a kielégítetlenség ekkor már igazi kínt okoz Cirinek. A finomlelkű Regis megjegyzését a mindig örömmel és szépséggel együttjáró szexről nem csak a nemi erőszak meg a perverziók, hanem a félbehagyott, vagy más okból csalódást okozó aktusok is megkérdőjelezik. (Avallac’h és Geralt beszélgetése pedig minden maradék eshetőséget kimerít az egymásra unó szeretők emlegetésével.)

A valódi szerelmi vonzalom nélkül Ciri a kiváncsisága és a vágyai ellenére reflektív, tanult mintákat követ és szinte külső megfigyelőként viselkedik, Jarre és a vásári lovag tesztelésétől kezdve egészen odáig, amikor azon gondolkodik, hogy mégsem kellene nyitva tartania a szemét, amikor Hotsporn simogatni kezdi. Ciri kérdezősködése és tapasztalatszerzési próbálkozásai éles ellentétben állnak Geralt és Yennefer önfeledt, teljes egyesülést jelentő szeretkezéseivel.

Geralt és Yennefer ezt nem könyvekből és a korábbi kapcsolataikból tanulták meg: ők együtt, egymásért és egymással sajátították el ezt, az utolsó kívánság kimondásától kezdve, hiszen az elbeszélő szerint korábban egyiknek se volt fogalma a gyengédségről, egymással mégis figyelmesek voltak, mert „nagyon akarták”. Ehhez kölcsönös, mély vonzalom és bizalom kell, ami Ciri esetében a férfiakat tekintve teljességgel hiányzik. Cahir alkalmas lenne erre, hiszen nem akarja magát Cirire erőszakolni. (A császárnak ugyanakkor elvinné, ami az önzése egyetlen megnyilvánulása.)

Ciri Geralt és Yennefer nélkül a Patkányokkal féktelenül tombol. Szabadjára ereszti mindazt, amit a társadalom (és amúgy a fogadott szülei is) legszívesebben megzaboláznának. Amikor a Patkányokkal van, nem hajlandó játszani az engedelmes jókislány szerepét, hanem valóban megéli a saját magát kereső, az egész  világgal szembenálló, épp kislányból nővé érő lány minden agresszivitását, dühét és vágyait – mindazt, amit egy rendes, tisztességes lánynak nem lenne szabad. Hogy ez ebben a formában túlzás, és Ciri kárára van, azt Geralt pontosan tudja, Yennefer viszont azt is tudja, hogy ettől még elkerülhetetlen.

Mindezt könnyen rá lehet fogni a mágiára, Ciri a saját dolgát könnyíti meg azzal, hogy Falkával azonosul, ez számára is kielégítő magyarázat a viselkedésére. Ugyanakkor minden határátlépésével együtt is csak egy egyszerű lány: Geralt is, Kökörcsin is hétköznapinak, átlagosnak látja. Ciri éppúgy átlagos, ahogy Geralt normális (Kökörcsin erről szóló fejtegetése az egyik legviccesebb rész a könyvben, pedig van jónéhány – a humor pedig a mondanivaló igazságát emeli ki), Ciri tombolása tehát olvasható úgy is, mint egy átlagos lány felnőtté válásának mindennapos küzdelme a maga kegyetlen valóságában, semmi rendkívüli nincs benne.

Egy kamasz lánynak joga van ahhoz, hogy az útkeresése során tomboljon, főleg akkor, ha a körülményei nem adnak másra lehetőséget, márpedig Cirinek nincs más választása. Utólag aztán megkapjuk ennek a kritikáját is, a törputáló korcsmáros prédikál arról, hogy türelmesnek kell lenni a háború következménye miatt minősíthetetlenül viselkedő fiatalokkal, épp azokat védve, akik közvetve Geralt halálát okozzák. Ezeket a fiatalokat nem csak Ciri történetének ismeretében nem tudjuk igazán elítélni. A viselkedésük ugyanis csak részben az ő felelősségük.

Cirinek a felnőtté váláshoz a saját érdekében ezt a féktelenséget kell legyőznie: meg kell tanulnia uralkodni az ösztönein, a vágyain és saját testén: a gyilkolás, a testiség, és a mágia esetében egyaránt. Meg kell tanulnia felelősséget vállalni önmagáért és másokért. Ehhez pedig megfelelő minták kellenek; és nem tudhatjuk (csak sejtjük), hogy a pogromot kirobbantók milyen mintákat láttak.

Sapkowski, Andrzej, Vaják, Budapest, Gabo, 2019-.

Sapkowski, Andrzej, Vaják, Budapest, PlayON!, [2011]-2018:

Az utolsó kívánság, ford. Szathmáry-Kellermann Viktória, 2011 (1993)

A végzet kardja, ford. Szathmáry-Kellermann Viktória, 2012 (1992)

Tündevér, ford. Szathmáry-Kellermann Viktória, 2013 (1994)

A megvetés ideje, ford. Szathmáry-Kellermann Viktória, 2013 (1995)

Tűzkeresztség, ford. Kellermann Viktória, 2015 (1996)

Fecske-torony, ford. Hermann Péter, 2017 (1997)

A tó úrnője, ford. Hermann Péter, 2017 (2014)

Viharidő, ford. Hermann Péter, 2018 (2013)