• Naná, a többi részt úgyis csak átlapozom.
  • Nem, az ilyesmi a népbutító fantasyba való, én inkább a lehetséges jövőt térképezem fel és a Mars-kolónia technikai és szociológiai kérdésein gondolkodom együtt a tömegekkel.
  • Csak ha a szereplők elég csáposak.
  • Nem tudom.
  • Nem érdekel.

 

A fentieknél is lelombozóbb választ szerintem mindenki tudja: csak akkor, ha a történet szempontjából jelentősége van, vagyis valami információtartalma a cselekmény alakulásáról, a karakterek fejlődéséről vagy a szereplők közti viszonyról – ez egyébként minden egyéb szövegre is igaz.

(Kivéve persze a kizárólag erre a tematikára fókuszáló műveket, amiket a nőknek írnak, hogy megtanulhassák, mi kell nekik a főzés, a vasalás meg az ablakpucolás között; a komoly, tizenhatéves kocka férfiaknak meg ott a hard sci-fi, amiben még véletlenül sem fordul elő ilyesmi, vagy ha igen, akkor az más. Amúgy Richard Morgan is bölcsész.)

Ami a magyarokat illeti, eléggé visszafogottak ilyen téren a szerzők, valahogy az volt az érzésem, hogy nem mernek bevállalósabb szövegrészekkel kockáztatni, ami, ha így van, nagyon is érthető. Morgan-féle, jelentéssel bíró naturalista jelenettel eddig csak a Távolvízben találkoztam.

Az ok nem csak az olvasók (szerintem joggal) feltételezett prűdsége lehet, hanem az is, hogy nagyon nehéz úgy megírni egy ilyen jelenetet, hogy ne legyen se túl finomkodó, se túl közönséges, és még adjon valami plusz információt is a szöveghez, vagyis legyen valódi funkciója, és ne vigye el az adott regényt valami teljesen más (jobb esetben mondjuk new adult) irányba.

Addig is, amíg az egyszem Brandon Hackett ennyire visszafogott, Varga Bea meg nem ír egy rendes sci-fit, itt van nekünk Richard Morgantől most már a Valós halál-trilógia meg a Fekete férfi mellett a Légszomj is annak illusztrálására, hogy mire és hogyan van helye a direktebb jeleneteknek egy ilyen szövegben. És most az egyszerűség kedvéért vegyük sci-finek a Hősöknek való vidék-trilógiát is.

Amit észre szoktak venni a kritikusok meg az ismertetők, az az, hogy Morgan szövegei a naturalisztikus szexjelenetek mellett régebbről ismert klisék variálásából épülnek fel és hogy valójában minden története egyforma.[2] Richard Morgant elég gyakran éri mindezért negatív kritika, ami szerintem jogtalan – és ennek bizonyítására fejtegetném mégis a címbeli kérdésre a választ részletesebben.

Először is ezek a jelenetek egyáltalán nem olyanok, „mintha az író lepasszolta volna az adott fejezetet/bekezdést egy túlfűtött kamasznak”[3]: ezek ugyanis nem csak a nyers, őszinte és keresetlen megfogalmazástól felnőtt tartalmúak, hanem attól is, hogy felnőtt emberek (közös megegyezésen alapuló) együttléteiről szólnak. Morgan regényeiben akármilyen macsó a főhős, mindig figyelembe veszi a partnereit: a macsósága nem a nőkkel szemben nyilvánul meg, hanem a tőle elvárt és/vagy a genetikai módosításokkal meghatározott szerepében.

Nem mindegy, hogy a macsó figura mitől lett macsó, és az sem, hogy hogyan viszonyul ehhez a kérdéshez. A macsóság meg a gyilkológép és az ehhez hasonló jellemvonások igazi tétje, hogy kik, mire és miért használják a macsóságot okozó technológiát – akár a genetikai módosítás akár a tudat tárolásának lehetőségét, azaz hogyan és miért használják ki, mivel képesek irányítani magát a főhőst, illetve a többi szereplőt is, valamint hogy a főhősök hogyan reagálnak erre.

Hogy Sarah és a kislánya életét elvehetik a szektások.

Hogy a férfiakat 13-as variánsokká, a nőket meg bonobókká alakítják – rájuk erőszakolva ezzel egy végletekig eltúlzott társadalmi szerepelvárást. Hogy ezeknek a módosított embereknek nincs szabad választásuk a saját sorsukat illetően. Hogy Sevgit hatóságilag kényszerítik abortuszra.

Hogy Veil anyja rákényszerül a módosításra, aztán képtelen kilépni a kapcsolatából és ezzel együtt tönkreteszi a gyereke életét, de nincs más lehetősége. Hogy Chakana és a korrupt politikusok úgy mozgatják a szálakat, ahogy, és még sorolhatnám.

A szövegekben pedig mindig megjelennek a női nézőpontok is. Nagyjából az összes, akár pornográfnak is minősíthető epizódnak következménye van, és/vagy árnyalják a karaktereket, meg a közöttük lévő viszonyt, és ami a legfontosabb: a többségük közvetlenül kapcsolódik az adott regény kérdéseihez. Merthogy ezeknek a regényeknek vannak kérdéseik, ráadásul jellemzően a nőkkel, a nőiséggel és a női társadalmi szerepekkel (is) közvetve vagy közvetlenül kapcsolatos kérdéseik és nem az a lényeg, hogy sikerül-e mindenkinek erőszakos halált halnia a végére a főhős keze által. (Azért általában ez utóbbi is összejön.)

A Valós halálban (az egyik) ilyen problémakör hogy a kurva-feleség álszent megkülönböztetése (és mindkettő – szerepének megfelelő – kihasználása) mennyire káros és hazug, mindennek az illusztrálása pedig Kovacs légyottjainak részletes leírásával történik, amelyek közvetlenül kapcsolódnak Laurens Bancroft személyiségéhez, és igazolják, amit Kovacs Miriam Bancroftnak mond (458).

A Törött angyalokban a muzeológus nővel folytatott virtuális szex is tanulságos, például azért, mert Kovacs eléggé elbizonytalanodik afelől, hogy a partnere egyáltalán nő-e (413).

A Dühöngő fúriákban Virginia Vidaura megközelíthetetlen, felsőbbrendű kiképzőből, az újoncok maguk alkotta álomképéből lesz először a szexualitáson látszólag felülemelkedő bajtárs, aztán bajtársból egyenrangú szerető (307-308). Miközben a szektás nők hagyják magukat az erkölcs nevében megnyomorítani (225), Sarah pedig önhibáján kívül kerül a szekta markába (298).

A fekete férfiben a genetikailag módosított főhősről épp a Sevgivel való kapcsolata konkrét részleteiből derül ki, hogy nem egy szimpla gyilkológép, és ami miatt aztán falaz a terhes bonobónak. Hakan Veilről, a Légszomj szintén az átlagosnál erőszakosabbá turbózott készenlétijéről pedig megtudjuk, hogy még neki sem jön mindig össze a jó szex, (ez az epizód egyébként egyszerre vicces és tragikus, emiatt annyira esendő és emberi, hogy már majdnem szép) mert ahhoz az kell, hogy ismerje a partnerét vagy szerelmes legyen belé, és hogy egy középkori lovag is elveszett benne. Minden, a cselekményt meghatározó döntését a nőkhöz való viszonya irányítja: onnantól, hogy futni hagyja Martina Sacran barátnőjét, azon át, hogy hagyja magát Chakana által megvezetni, egészen odáig, hogy a történetet indító jelenetben felrobbantja a kupleráj vezetőjét.

Amikor (ön)ironikusan szóvá teszi amiatt, hogy mindenki csak egy vállalati terméket lát benne, az akkor válik hitelessé és megrendítővé, amikor megtudjuk, az átalakítása során az agyába épített Osiris az anyja szerepét veszi át: az érzelmi biztonságot, amit addig a szülő jelentett, lecserélik a küldetések végrehajtásához szükséges technológiai biztonságra, és ezt azért tehetik meg teljeskörűen, mert az addig is kiszolgáltatott anyja nem tud kilépni a bántalmazó kapcsolatból. Ez ennek a regénynek a kulcsjelenete, aminek egyáltalán nem mond ellent az, hogy Veil simán megöl nőket is, ha úgy hozza a helyzet, és amit ironikusan ellensúlyoznak azok a vicces jelenetek, amikor Veil figyelmen kívül hagyja Osiris tanácsait.

Ezek a dilemmák nem karácsonyfadíszként vannak ráaggatva egy-egy jövőben játszódó történetre, hanem ezek adják az egyes történetek alapját. Az olvasók többsége meg nem figyel és nem veszi észre, hogy a „jön Kovacs/Marsalis/Veil és legyak mindenkit” történet milyen más rétegekhez van hozzákapcsolva, mindez hogyan van megfogalmazva és mi húzódik meg mögötte.

folyt. köv.

——————————–

Morgan, Richard K.,

Valós halál, ford. Totth Benedek, Budapest, Agave Kv., cop. 2006.

Törött angyalok, ford. Cs. Szabó Sándor, Budapest, Agave Kv., cop. 2008.

Dühöngő fúriák, ford. Cs. Szabó Sándor, Budapest, Agave Kv., 2009.

 

Az acél emléke, ford. Benkő Ferenc, Budapest, Agave Kv., 2015.

A holtak szava, ford. Benkő Ferenc, Budapest, Agave Kv., 2016.

A végzet barlangjai, ford. Benkő Ferenc, Budapest, Agave Kv., 2017.

 

A fekete férfi, ford. Roboz Gábor, Budapest, Agave Kv., 2016.

 

Légszomj, ford. Farkas Veronika, Budapest, Agave Kv., 2020.

———————————————–

 

[1] Mármint az összes magyarul megjelent regénye.

[2]https://roboraptor.24.hu/2016/12/02/a-fekete-ferfi-nem-azert-eroszakos-mert-fekete/  https://roboraptor.24.hu/2020/04/13/richard-morgan-legszomj-konyvkritika/ , https://lenduletmagazin.hu/teljes-gozzel-ajanlo-richard-morgan-legszomj-cimu-sci-fi-regenyerol/

[3] https://olvasoterem.com/blog/2020/07/22/richard-morgan-legszomj/