Lehet, hogy Morgan mindegyik regényét túlírja, telezsúfolja átlátszóan hatásvadász és/vagy elcsépelt elemekkel, jól bevált sémákkal és fordulatokal, de az biztos, hogy mindegyikben van valami, amivel engem kilóra megvesz.
Mindenekelőtt a feminizmusa, a Hősöknek való vidék-trilógiában pedig Gil karaktere. Gondolkodtam is, hogy hát mit eszek én annyira ezen a Ringilen, amikor az esetek nagy többségében úgy viselkedik, mint egy érzéketlen tahó. Aztán rájöttem, hogy pont ezt. (Na meg azt, hogy okos és művelt.) Azt ugyanis nyitva hagyja a szöveg, hogy Ringil miért viselkedik így: azért, mert ezt várják tőle, vagy azért, mert ilyen, és ha az utóbbi, akkor a jellemének mennyi köze van az elszenvedett traumáihoz.
Ringilnek lépten-nyomon bizonyítania kell: a hűségét, a rátermettségét és mindenek előtt a férfiasságát. Ebben a világban pedig csak az a férfi, aki otromba, kegyetlen gyilkos. Míg Arceth-et nem zaklatják elvárt viselkedésmintákkal, például senki nem akarja bezavarni a konyhába, hogy kis negyed-kiriathokat szüljön (ami mögött persze állhat a kirithoktól és a császártól való félelem is), addig Ringil folyamatosan a FÉRFI számára kijelölt viselkedési normákkal és elváráshalmazokkal kénytelen szembesülni. És hiába felel meg mindennek, az nem elég az elismeréshez, de még az elfogadáshoz sem.
A taburól szóló bejegyzésben már emlegettem: Ringil viszonya a dwendával inkább két férfi közötti homoszexuális kapcsolatnak olvasható. És ez nem csak azért van így, mert a dwendák egykor emberek voltak, hanem leginkább azért, mert a dwenda nép nagyon emberszerű és határozottan elkülönülő hím- és nőnemű egyedekből áll.
A homoszexuális karakterek ábrázolása ugyanazzal a követelménnyel jár, mint a nőké és az idegeneké: legyen a cselekmény alakulása vagy a világépítés szempontjából jelentősége annak, hogy az illető meleg, különben csak egy dekorációs elem. Nincs értelme egy karakter homoszexualitásának, ha az nem releváns a cselekmény szempontjából és igazából nincs hatással a történtekre; vagyis ha nem kerül épp emiatt (is) valamilyen módon összetűzésbe a felépített világgal vagy különleges viszonyba valamelyik szereplővel. Némileg dekorációs céllal homoszexuális például Moog, Reva és Tnota is.[2]
Bizonyos szövegekben a felépített világ reflektálatlanul hagyja ezeket a kapcsolatokat, de éppen ez a felépített világ egyik fontos jellemzője. Tipikus példái ennek a Térség-sorozat bi- és homoszexuális szereplői.
A Szivárgó sötétség sorozat meleg szereplője próbára teszi a bigott Artúrt, és bebizonyítja, hogy a homoszexuálisok is lehetnek őszinte hívők, illetve joguk van annak lenni, valamint kiderül, hogy a regények szereplői a kereszténység ilyen szempontból (is) toleráns ágát képviselik. Mindezt a feladatot egy mellékszereplő látja el. A biszexuális Késes elég hangsúlyos karakter ugyan, de nem alkalmas arra, hogy a keresztény hit, az egyház és a homoszexualitás viszonyának problémakörét reprezentálja. Az elfogadás kérdéséhez viszont nagyon érdekes szempontból járul hozzá: a mélyen hívő Scar leül mellé csápos pornót nézni, hogy közösséget vállaljon vele.
A Dühöngő fúriák Jadwigája, amikor másik burkot kap, elveszti az érdeklődését a korábbi szerelme iránt (459); a szövegben tehát megjelenik az a probléma, hogy a vágyainkat, érzéseinket igenis meghatározza a testünk, még akkor is, ha a tudatunk már csak egy digitális adathalmaz. Ennek a másik oldala a Valós halálban, amikor a rendőrnő szeretőjének testét kapja meg Kovacs, akihez emiatt Ortega akaratlanul is vonzódik. Ugyanakkor a Kovacs és Ortega közt kialakult szerelmi kapcsolat azt is megmutatja, hogy a test és a testiség nem önmagában érték.
A Hősöknek való vidék köteteiben fontos kérdés Ringil homoszexualitása, nem csak a kapcsolataiban, hanem a világ felépítését és Gil karakterfejlődését tekintve is, amit a direkt jelenetek erősítenek meg: nem mindegy, hogy Ringil előadja szex közben a nagy mágust Hjelnek, vagy hogy mitől és hogyan lesz az igazi szerelme egy dwenda.
A Hősöknek való vidék-trilógia köteteinek főhőse még véletlenül sem Ringil Eskiath, hiába állítják ezt a fülszövegek meg a recenziók, és ezt annak ellenére is hangsúlyoznom kell, hogy Ringil a legkedvesebb karaktereim egyike, aki egy tízes listán csak azért kerülne a negyedik helyre, mert a dobogó első két fokán Ríviai Geralt van, a harmadikon meg Jorg Ancrath.
Az igazi főhős szerintem Arceth, aki – már a cselekmény lezárulta után – minden valószínűség szerint császárnő lesz, és ez teljesen egyértelműen következik a korábbi eseményekből meg Arceth karakteréből – aminek egyik fontos eleme a leszbikussága. Ráadásul azt is megtudjuk, hogy Ringil egy tévedés folytán lett hős: igazából Hjelt szemelték ki erre a szerepre.
Dacára a kínosnak érezhető jelenetsoroknak, ez a szöveg nem a homoszexualitásról szól. Ezt azzal éri el, hogy az alakjai árnyaltak. Ringil traumatizált, sérült, és egy igazi soviniszta macsó, Arceth meg magányos, szintén nagyon sérülékeny, ugyanakkor öntörvényű és mégis irányítható. A harmadik főszereplő, Egar pedig a heteroszexualitása mellett is nagyjából ugyanazokkal a dilemmákkal szembesül, mint a másik kettő: ilyen a kivetettség a közösségből, az otthontalanság, a respektálatlanság meg a vezető szerep kényszere. Ebből a szempontból semmiben sem különböznek egymástól.
Egar, Arceth és Ringil tragédiáját alapvetően nem az okozza, hogy a közösség nem fogadja el őket, hanem az, hogy már ők sem képesek visszailleszkedni a közösségbe. Egar a városi élményei és tapasztalatai miatt, Ringil azért, mert ráébred, hogy kihasználták, Arceth meg ugye fizikailag is egyedül maradt az övéi nélkül. A szexuális irányultságuk ugyan befolyásolja a sorsukat, a személyiségüket és a cselekmény alakulását, és az elfogadás-visszailleszkedés kérdését is, de nem kizárólag ez határozza meg őket: fontos, de nem az egyetlen jellemzőjük. Sok minden másról is szólnak a karaktereik, a problémás családi kapcsolatoktól kezdve a kisebb-nagyobb közösségekben betöltött szerepeken át az őszinte és kikezdhetetlen barátságokig.
Arceth szerelméből kiderül, hogy a nagyszájú, rettenthetetlen nőt is vissza lehet fogni valamivel. Hogy nem akar viszaélni a helyzetével, és ugyanakkor fontos neki, hogy ne kényszerből szeressék. És az is, hogy pontosan ez az, amivel irányítani is lehet. Ishgrim a Kormányos utasítására kezd Arceth-tel kapcsolatba, az istennő meg épp azért veti rá magát Arceth-re, hogy az Ishgrim iránt érzett szerelmét felélessze benne és ezzel a császár ellen fordítsa.
Azzal, hogy egy helyett rögtön két meleg szereplőt is mozgat a történet, a reprezentativitás terhe megoszlik kettejük között, ugyanakkor ettől egyszerre válik hangsúlyozottá mindkét nembeli homoszexualitás. Arceth a kötet legvégén lép elő főszereplővé, de korábban az egyedülállósága is kiemeli a többiek közül: népének utolsó képviselője, sötét bőrszíne van, leszbikus és mindennek a tetejébe függő.
Míg Ringil rengeteg megaláztatást, erőszakot és apróbb konfliktusokat is elszenved a homoszexualitása miatt, Arceth a császárt leszámítva egy rossz megjegyzést sem kap senkitől (még ha meg is jelenik a szövegben, hogy esetleg pletykálnak róla), nem fenyegeti az a veszély, hogy őt vagy a partnerét nyilvánosan kínozzák meg és végezzék ki, mint Ringil esetében. A nők homoszexualitása tehát ebben a világban elfogadottabb, mint a férfiaké. És úgy tűnik, nem csak ott: az általam olvasott kritikák[3] egyike sem említi Arceth leszbikusságát, ellenben kiemelik, hogy Ringil meleg. És ez elárul egy másik beidegződést is: főhősnek még mindig automatikusan a férfi számít, ha csak nincs a szánkba rágva ennek ellenkezője.
Ha meg kéne mondanom, van-e női sf és az milyen, akkor azt mondanám, hogy van, és hogy bármelyik Morgan-regény.[4] A szerző pedig a feminizmust, és azzal összefüggésben az egyéb társadalmi kérdéseket is épp a naturalisztikus ábrázolásmódjával tolja az arcunkba, ami nagy eséllyel az írói brand része, és mint ilyen, kötelező elem; egyúttal pedig egy provokatív játék az olvasóval: ahhoz, hogy meglássuk a valóban fontos témákat, igazából elég csak figyelmesen olvasni a szöveg többi részét.
———————————————-
Morgan, Richard K.
Valós halál, ford. Totth Benedek, Budapest, Agave Kv., cop. 2006.
Törött angyalok, ford. Cs. Szabó Sándor, Budapest, Agave Kv., cop. 2008.
Dühöngő fúriák, ford. Cs. Szabó Sándor, Budapest, Agave Kv., 2009.
Az acél emléke, ford. Benkő Ferenc, Budapest, Agave Kv., 2015.
A holtak szava, ford. Benkő Ferenc, Budapest] : Agave Kv., 2016.
A végzet barlangjai, ford. Benkő Ferenc, Budapest, Agave Kv., 2017.
———————————————–
Corey, James S. A.
Leviatán ébredése: a Térség első kötete, ford. Galamb Zoltán, Budapest, Fumax, 2013.
Kalibán háborúja: a Térség második kötete, ford. Galamb Zoltán, Budapest, Fumax, 2014.
Abaddon kapuja: a Térség harmadik kötete, ford. Galamb Zoltán, Budapest, Fumax, 2014.
Cibola meghódítása: a Térség negyedik kötete, ford. Galamb Zoltán, Budapest, Fumax, 2015.
Nemezis játékai: a Térség ötödik kötete, ford. Galamb Zoltán, Budapest, Fumax, 2016.
Babilon hamvai: a Térség hatodik kötete, ford. Galamb Zoltán, Budapest, Fumax, 2017.
Perszepolisz felemelkedése: a Térség hetedik kötete, ford. Galamb Zoltán, Budapest, Fumax, 2018.
Tiamat dühe: a Térség nyolcadik kötete, ford. Galamb Zoltán, Budapest, Fumax, 2019
Eames, Nicholas, A Wadon királyai, ford. Matolcsy Kálmán, Budapest, Fumax, 2018.
McDonald, Ed,
Éjszárny, ford. Benkő Ferenc, Budapest, Agave Kv., 2018.
Hollóvér, ford. Benkő Ferenc, Budapest, Agave Kv., 2019.
Kárhozat, ford. Benkő Ferenc, Budapest, Agave Kv., 2019.
On Sai,
Scar: Szivárgó sötétség I., Szeged, Könyvmolyképző K., 2013.
Lucy: Szivárgó sötétség II., Szeged, Könyvmolyképző K., 2014.
Szürke szobák: Szivárgó sötétség 2,5, Szeged, Könyvmolyképző K., 2016.
Miogin bázis: Szivárgó sötétség 2,7, Szeged, Könyvmolyképző K., 2017.
Artúr: Szivárgó sötétség III., Szeged, Könyvmolyképző K., 2019.
Ryan, Anthony
A vér éneke: Hollóárnyék-trilógia, ford. Matolcsy Kálmán, Budapest, Fumax, 2014.
A várúr: Hollóárnyék-trilógia, ford. Matolcsy Kálmán, Budapest, Fumax, 2015.
A tűzkirálynő: Hollóárnyék-trilógia, ford. Matolcsy Kálmán, Budapest, Fumax, 2016.
———————————————-
[1] Ami igazából inkább fantasy.
[2] Nicholas Eames: A Wadon királyai, Anthony Ryan: Hollóárnyék-trilógia és Ed McDonald: A holló jele-trilógia szereplői.
[3] https://smokingbarrels.blog.hu/2016/01/25/konyvkritika_richard_morgan_az_acel_emleke
https://geekz.444.hu/2015/11/09/richard-morgan-az-acel-emleke-es-a-fantasy-szintet-lep
http://ekultura.hu/2015/11/28/richard-morgan-az-acel-emleke
[4] A magyarok közül meg női sf a Xeno és a Távolvíz. És nem, a nőket érintő kérdések cselekményt meghatározó tematizálása nem függ össze a szerző biológiai nemével (sem).