Andrzej Sapkowski Huszita-trilógiájának első kötete, a Bolondok tornya legizgalmasabb tulajdonsága, hogy olyan perspektívaváltásokra veszi rá az olvasóját, amilyenekre kevés szórakoztató irodalmi szövegben találhatunk példát. Ahogy azt a történelmi regény-szerűségektől megszokhattuk[1] (hogy rendkívül szakszerűen besoroljam a szöveget az “izé” kategória “akármi” alzsánerébe – kicsit belefásultam a pontos meghatározásokba így év végére), az olvasó számára nemzeti, vallási hovatartozás, műveltségi szint és érdeklődési körtől függően rengeteg variáció adott a szöveg befogadásához.

Ami a magyar iskolarendszerben szocializálódott, képzeletbeli átlagolvasót illeti, Luxemburgi Zsigmond valószínűleg a báróknak kiszolgáltatott magyar királyként él a fejében, hiszen  “szokás volt a 15. századi Magyarország problémáinak gyökerét Zsigmond fél évszázados uralkodásában keresni”[2], és  “csak az utóbbi időben merült fel az a gondolat, hogy Zsigmond alapvetően megváltoztatta a magyar és európai gondolkodást. Egyre határozottabban körvonalazódik, hogy milyen mértékben volt bátorsága és lehetősége arra, hogy megváltoztassa a régi szokásokat.”[3]

Zsigmond, akit úgy tartanak számon a “magyar közgondolkodásban (…) mint léha, vármegyéket és városokat elzálogosító idegenszívű királyt, aki országról országra utazgatott, s élete utolsó éveiben pedig be sem tette a lábát Magyarországra (…), a vesztes nikápolyi csatát követően nem vezetett hadjáratot a török ellen, és miközben az oszmán veszély egyre kézzelfoghatóbbá vált, ő egyre-másra mindenféle, Magyarország szempontjából kevésbé lényeges vallási és külpolitikai kérdéssel foglalatoskodott”[4] és akinek a megítélése “nehezen változik: mint tudjuk, a legendák és hiedelmek a boszorkányokkal ellentétben igenis léteznek”[5]) és az az egész korszak jóval többet érdemelne ennél.

Luxemburgi Zsigmondot a nyugat-európai történetírásban “nagy formátumú európai uralkodóként tartják számon”[6] , és újabban a magyar kutatók is inkább az olyan érdemeit emelik ki, hogy “a magyar végvárrendszer kiépítése is elképzelhetetlen lett volna Zsigmond erőfeszítései nélkül.”[7]

Ő volt az az uralkodó, akinek a “külpolitikája kivételesen kreatív volt, s miközben távlatos, nagy összefüggésekben gondolkodott, képes volt a konkrét vagy éppen partikuláris érdekek megfogalmazására, érvényesítésére és a kínálkozó pillanatnyi lehetőségek kihasználására is. (…)Uralkodása során minden alkalmat megragadott, hogy kinyilvánítsa, a császári hatalomnak kivételes jogállása van, és nincsenek korlátai. A leendő császárra a fő kérdésekben a következetesség, az oda vezető úton pedig a rugalmasság, a kompromisszumkészség volt jellemző. Zsigmond mind gyakrabban szerepelt mediátorként, tekintélyét minden sikeres közvetítés tovább növelte (…) személyes rátermettsége és tehetsége igen hatásosan találkozott a császári univerzalizmus elvével, mely a császárt nemzetközi területen elméletileg szinte mindenre feljogosíthatta”.[8]

Nemrég volt születésnapos az általa alapított Sárkányrend,[9] “amelynek külső tagjai közt a későbbi Drakula apja éppúgy szerepelt, mint V. Henrik angol király”[10] (ez milyen menő már!), ráadásul “Zsigmond pozitív megítélésének egyik érdekes bizonyítéka, hogy az általa alapított Sárkány-rend szimbólumaival díszített kardja ma is közjogi méltóságjelvényként szolgál: a yorki városházán található, és a mai napig ezzel szentelik fel a város polgármesterét.”[11]

“Politikájának integritását az a látomás adta, amely 1410-től kezdve elég világosan felismerhető törekvéseiben: a keresztény köztársaság népeinek békéje, munkálkodása és kereskedelme, amely újra elég erőssé teszi a köztársaságot ahhoz, hogy megvédje magát a fenyegető török veszedelemtől.”[12]

Zsigmond “tüntetően ápolta a magyar lovagkirály emlékét”, őszinte meggyőződéssel gondozta annak a Szent Lászlónak a kultuszát[13], akinek tisztelete a köznép számára “az őskor hitvilágának elemeit”, az “egyház által elfojtott hiedelmeket” tartalmazta.[14]

Esetleg halványan emlékszünk a huszita szekérvárra, meg hogy volt valami a Bibliával is – ami vagy huszita vagy nem, amennyire én tudom, most éppen az – vagyis pontosabban úgy huszita, hogy huszitává vált nem huszita fordítók tollából született[15].

A huszita mozgalom megkerülhetetlen a magyar történelem szempontjából is: az élet számos területén hozott maradandó újításokat, amelyek egész Európára hatással voltak. Ilyen terület volt a vallásgyakorláson és politikai berendezkedésen túl például az anyanyelvhasználattal összefüggésben lévő már említett Biblia-fordítás – ami meghatározta többek között a magyar helyesírás alakulását[16] vagy a haditechnika.[17] Nem véletlen, hogy az utókor történészeinek egy része konkrétan a forradalmak előképét látta benne[18].

Külön pikantériája az ügynek, hogy Zsigmondra is igen nagy hatással volt annak a John Wyclifnek a “keresztény köztársaságról szőtt víziója”[19], akinek tanításait a Zsigmond menlevele ellenére[20] máglyára küldött Husz János is képviselte[21]: “A wyclifi paradigma, a lovagkort felváltó új legitimációs rendszer Zsigmond számára nemcsak hatalmát aláásó ellenséges ideológiaként, gyakran a főpapság ellen felhasználható gondolati munícióként, hanem szellemi inspirációként is fontos volt.”[22]

“Husz János John Wyclif oxfordi teológus autoritására hivatkozott, akinek politikai teológiája Ockhammel és követőivel, a nominalistákkal folytatott vitából, az emberi személy univerzalitásának valóságából bomlik ki. Wyclif realizmusa azonban nem az univerzális egyházat és a hierarchikus világrendet állította helyre logikailag, hanem az egyes ember és a vele azonos nyelvet beszélő közösség lelki újraegyesülésében találta meg az egyetemes ember élő képét, az igazság ‘egzisztenciális bizonyítékát.’“[23] Boreczky Elemér szerint Zsigmond “reformációja” (ami király halála után nem sokkal megjelent könyvében leírtakat jelenti[24]) és Wyclif tanításai, a politika és a teológia között “a véltnél sokkal közvetlenebb kapcsolat” állt fenn.[25]

Zsigmond “A nyilvánvalóan Wycliftől kölcsönzött jogelmélet alapján, a népek törvényeiből (ius gentis) indult ki, de az egyesült Európát képviseleti alapon tartotta megteremthetőnek, amelyben minden nép a maga törvényei szerint él, és az egyetemes érdekeket egy tanács képviseli.”[26] Éppen ezért “legnagyobb kudarca az volt, hogy bár maga is ispirációkat szerzett a wyclifi tanokból, olyan radikális kommunisztikus vallási mozgalommal találta magát szemben, amely szintén a wyclifi tanokból nyerte legitimitását, de nem riadt vissza az erőszakos eszközöktől a nemzeti érzés, a társadalmi igazságosság és a szabad élet általa megvalósított gyakorlatának védelmében. Egy paradoxonnal, a wyclifi paradigma gyakorlati megvalósítására tett kísérlettel szembesült, amelynek feloldása a Zsigmond idejében megszülető modern Európa feladatává vált. Wyclif tanításában világosan levezette, hogy a társadalmi igazságtalanságok csak békés úton oldhatók meg (…) mert a világ végső soron olyan lesz, amilyenné az igazak teszik szerelemből fakadó gyermekeikkel, a dolgok természetére vonatkozó tudásukkal és a természetes javak használatával és élvezetével.”[27]

folyt. köv.

—————————————

 

Sapkowski, Andrzej, Bolondok tornya (Huszita-trilógia I.) Budapest, Gabo, 2020.

 

—————————————

 

Boreczky Elemér, John Wyclif politikai teológiája és Zsigmond király reformációja: adalékok a modern Európa kialakulásához 1-2, in: Vallástudományi Szemle 2010/1-2, 154-166, 103-114.,

 

C. Tóth Norbert, Luxemburgi Zsigmond, Budapest, Kossuth, cop. 2018.

 

http://erdelyiriport.ro/interju/zsigmond-zsenialis-uralkodo-volt

 

Mályusz Elemér, Zsigmond király uralma Magyarországon: 1387-1437, Budapest, Gondolat, 1984.

 

—————————————

[1] Lásd Urbánszki László: A vége után I-II. kötetekről írt bejegyzéseket.

[2] C. Tóth Norbert, Luxemburgi Zsigmond, Budapest, Kossuth, cop. 2018., 4.

[3] Boreczky Elemér, John Wyclif politikai teológiája és Zsigmond király reformációja: adalékok a modern Európa kialakulásához 1-2, in: Vallástudományi Szemle 2010/1-2, 154-166, 103-114., 105.

[4] Dombi Margit, A középkor magyar diplomáciája nyomában: Luxemburgi Zsigmond Budáról írt európai történelmet In: Valóság, 58. évf. 5. sz. (2015. május)

http://epa.oszk.hu/02900/02924/00029/pdf/EPA02924_valosag_2015_5_064-066.pdf

[5] C. Tóth, 4.

[6] Dombi Margit, A középkor magyar diplomáciája nyomában: Luxemburgi Zsigmond Budáról írt európai történelmet In: Valóság, 58. évf. 5. sz. (2015. május)

http://epa.oszk.hu/02900/02924/00029/pdf/EPA02924_valosag_2015_5_064-066.pdf

[7] Dombi Margit, A középkor magyar diplomáciája nyomában: Luxemburgi Zsigmond Budáról írt európai történelmet In: Valóság, 58. évf. 5. sz. (2015. május)

http://epa.oszk.hu/02900/02924/00029/pdf/EPA02924_valosag_2015_5_064-066.pdf

[8] Csernus Sándor, A császári univerzalizmus Zsigmond diplomáciájának gyakorlatában (A franciaországi és angliai látogatás tanulságai) http://epa.oszk.hu/00800/00861/00077/pdf/EPA00861_aetas_2017-03_052-073.pdf

[9] Erről lásd még: http://lexikon.katolikus.hu/S/S%C3%A1rk%C3%A1nyrend.html ,

C. Tóth 36-39., és http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1408_december_12_luxemburgi_zsigmond_megalapitja_a_sarkanyrendet

[10] Boreczky 106.

[11] Dombi Margit, A középkor magyar diplomáciája nyomában: Luxemburgi Zsigmond Budáról írt európai történelmet In: Valóság, 58. évf. 5. sz. (2015. május)

http://epa.oszk.hu/02900/02924/00029/pdf/EPA02924_valosag_2015_5_064-066.pdf

[12] Boreczky 107.

[13] Horváth Illés, Szent László kultusza Luxemburgi Zsigmond uralkodói reprezentációjában, In: Aetas 32. évf. (2017.) 3. sz., http://epa.oszk.hu/00800/00861/00077/pdf/EPA00861_aetas_2017-03_128-144.pdf

[14] Mályusz Elemér, Zsigmond király uralma Magyarországon: 1387-1437, Budapest, Gondolat, 1984., 41.

[15] Vö.: Galamb György, A Huszita biblia és a ferencesek. Megjegyzések az első magyar bibliafordítás kérdéséhez, Egyháztörténeti szemle, 2009. (10. évf.) 2. sz. 3-12. old. http://epa.oszk.hu/03300/03307/00022/EPA03307_egyhaztorteneti_2009_02_003-012.htm

[16] “Husz János radikálisan új rendszert alkotott, s (…) a magyar mellékjeles helyesírás egész szellemében ezt a rendszert követi. (…) Az egy hang – egy jel alapelvének (melyet a helyesírás történetében először Husz János mondott ki!) első megvalósulása ez a magyarban. (…) egy új helyesírási rendszer jogosan nevezhető alkotásnak, sőt, tudatos alkotásnak.” (Vásáry István szerint (https://korosicsomatarsasag.hu/wp-content/uploads/2017/01/Keletkutat%C3%A1s-1974.pdf)  még a székely rovásírással kapcsolatban is számítani kell egyéni alkotókkal.) Korompay Klára, Helyesírás-történet, művelődéstörténet: két tudományág dialógusa, különös tekintettel a huszita helyesírásra, in: Magyar nyelv, 2006. (102. évf.) 2. sz. 204- 209., 207. http://epa.oszk.hu/00000/00032/00029/pdf/EPA_00032_magyar_nyelv_2006_02_korompay.pdf

[17] Tóth Dominik, A huszita típusú hadiszekér alkalmazásának összehasonlítása a 20. század első harmadának mobilizálásra vonatkozó elgondolásaival  http://epa.oszk.hu/02700/02735/00084/pdf/EPA02735_katonai_logisztika_2017_1-2_220-242.pdf

Fa Árpád, Zsigmond király huszita harcai és hatásaik a magyar hadügyekre http://epa.oszk.hu/02400/02463/00009/pdf/EPA02463_hadtudomanyi_szemle_2010_2_077-085.pdf Megj.: ugyan a tanulmányokban olvasható “hadművészet” kifejezés nálam kiveri a biztosítékot, de attól még érdekesek.

[18] Futala Tibor, Patschowsky, Alexander: Miért igazi forradalom mégis a huszita forradalom?

Kisebbségkutatás, 2001. (10. évf.) 4. sz. 195- 197. http://epa.oszk.hu/00400/00462/00012/pdf/195-197.pdf

[19] Boreczky 103-114.,

[20] https://mult-kor.hu/zsigmond-kiraly-menlevele-ellenere-is-a-maglyan-vegezte-husz-janos-20180708

[21] Wyclif és Husz viszonyáról lásd: Rokay Zoltán, Luxemburgi Zsigmond teológiai „kompetenciája” In: Teológia, 2005. (39. évf.) 3-4. sz. 121-135., különösen: 125-135. https://library.hungaricana.hu/hu/view/PazmanyHTK_Teologia_2005/?pg=126&layout=s

[22] Boreczky 157-158.

[23] Boreczky 157.

[24] Boreczky 113.

[25] Boreczky 157.

[26] Boreczky 114.

[27] Boreczky 113.