A szerződések az önámítás és önigazolás eszközei, mikro- és makroszinten egyaránt: a szöveg folyamatosan ellentmond Gavin szerződésekbe vetett hitének, hiszen léteznek tisztességtelen meg látszólagos beleegyezésen alapuló szerződések: ő maga is ilyeneket köt a munkája során és vele is ilyet fogadtattak el gyerekkorában.
Gavin nem dönthet olyan dologról, mint a származása vagy a munkája, „cserébe ennyit kapott: a szabadság illúzióját, hogy magánszerződésekkel olyanná formálhatja magát, amilyen lenni szeretne.” (390) Gavin nem veszi észre, hogy saját sérelmeit kompenzálja a hatalom illúziójával, nem csak a személyes, hanem az állami szinten is: „a probléma izgatta, hogy megalkossa élete legösszetettebb szerződését, hogy a lehetetlen lehetségessé váljon, de elfelejtette feltenni a kérdést, miért.” (326) Ennek az egyik metaforája például az, hogy látni akar a sötétben. Ahogy Gavin változik (talán csak az olvasó megítélésében), úgy változik Lucas is az ellenkező irányba: az érzelmes, figyelmes és gondoskodó szereplő átvesz valamennyit Gavin önámításából, és ezzel veszít az őszinteségéből és a szimpatikusságából is – az energiamegmaradás törvénye még ezen a szinten is érvényesül.
Lucas hagyományos értelemben is művész, de Gavin szerződései is műalkotásoknak tekinthetők, létrejöttükben és hatásukban is: „nem fekete szavakat látott a fehér papíron, hanem kristálytiszta összecsengéseket, láthatatlan harmóniát” (200) „Gavin megborzongott, ha életbe lépett egy szerződése. (…) a pillanat, amikor kialakul körülötte a rend”, az olyan csodálatos (240). Gavin és Lucas is rendszerek részei, ugyanakkor a tevékenységük jellege, a kiváltó közeg és a következménye is ellentétes: Mikor Lucas játszik a hegedűn „Mintha megszűnne Lucasnak lenni, a második hegedűsök egyikévé válik, aki nem önmagáért játszik, hanem szimfonikus egység részeként, apró fogaskerékként a rendszerben.” (330) Gavin viszont az elszenvedett erőszaktól „azzá vált, amivé a hadsereg szerette volna. Dac nélküli fogaskerékké, amely pontosan a helyére illik, és teszi a dolgát.” (366) A világépítő „elemek”, a fizika és a szerződések törvényei, meg az érzelmek, gondolatok akkor folynak végleg egymásba, amikor Gavin a gravitációs szerződés megkötése után a Filippa meggyógyítása miatt vállalt felelősség súlyát kezdi érezni, és azt, hogy egyedül kell cipelnie. (383)
Gavin hazudik magának, amikor azt bizonygatja, hogy az anyja szeretetből adja, amit elvesz tőle (379). A saját és a húga tapasztalatai alapján nem feltételezhető, hogy az anyja tényleg önként feláldozná magát az unokájáért, de nem is állítható biztosan, hogy így van. De ez is egy tisztázatlan fogalom: nem valódi hazugság ez, inkább önáltatás. Ugyanolyan önáltatás a szerződések megegyezéses, önkéntes jellege. Nem tudhatjuk, mit tenne Gavin anyja, tényleg szeretné-e Filippát. De Gavinnak szüksége van erre a hazugságra, mert ha hidegvérrel, puszta számítás alapján tenné, akkor egy velejéig gonosz karakter lenne. Ennek meg is van az esélye: az, ahogyan a húga megfélemlítésére használja Lucas hegedűjét, (275-276) egyértelmű utalás erre. Ennek a jelenetnek az ellenpontja, amikor mégis futni hagyja Mathildát.
Érdekes kérdés, hogy miért nem szokás kicsi (9 évesnél fiatalabb[1]) gyerekeket ábrázolni – valószínűleg azért, mert nagyon nehéz nem csak a hiteles megjelenítés, hanem az is, hogy a cselekményt alakítani tudja egy kisgyerek. Filippa hiteles és még a cselekményt is alakítja, az életkora, a jelleme és a helyzete is, az általam olvasott sff-termés alapján ez kisebb bravúrnak is beillik. A gyerekek kiszolgáltatottak és gyengék, nem képesek az önérvényesítésre és az önrendelkezésre sem, minél kisebbek, annál kevésbé. Így aztán a legnagyobb igazságtalanság látszólagos beleegyezésre kényszeríteni őket. És persze ezek is fizikailag nem létező határok: meddig gyerek valaki és honnan tekinthető felnőttnek, vagy legalább önállónak, mikortól felelős a saját döntéseiért, és ha felnőtt, de befolyásolható vagy magatehetetlen, van-e bárkinek joga dönteni helyette. A nevelés mikortól kényszer, a túlféltés mikortól börtön, az önállóság mikortól elhanyagoltság és így tovább, szerteágazó viszonyrendszerek kérdései. Ugyanakkor Filippa balesete nem csak azt mutatja meg, hogy minden tettnek vannak nem várt következményei is, hanem azt is, hogy innentől Gavinéknak a fölösleges kedvezések, az elkényeztetés meg a túlféltés helyett nagyon is indokolt és kényszerű döntéseket kell meghozniuk. Ez már az a szint, ahol Lucas sem mérlegel. (337) Gavin tettét, hogy a magatehetetlen anyját használja fel a lánya meggyógyításához, azért érezheti az olvasó jogosnak, mert egyfajta kiegyenlítődés, kiengesztelődés érzetét (illúzióját?) kelti. Filippa a szerződésnek köszönhetően már biológiailag is kapcsolódik Gavinhoz – a kérdés pedig az, hogy ez a beavatkozás nem járhat-e azzal a későbbiekben, hogy Filippánál mégiscsak kialakul a képessége. Ahogy azt sem lehet tudni, hogy mi lesz a Mathildával kötött szerződés sorsa – de itt is megjelenik a makro- és a mikroszint ellentéte és párhuzamossága: Mathilda rájön, hogy a gyilkosság és a terror azért nem megoldás, mert az egyes emberek szenvednek, de „Lagownak közben meg mindegy” (358).
Az, hogy ez a kisregény nem önmagában, hanem egy kötetben jelent meg, azért fontos, mert így egy-egy témát kiemelve, közvetlenül folytat párbeszédet más szövegekkel. A légszennyezés és a dohányzás okozta tüdőkárosodás a Rügyeiddel, a katonai megszállás és a már elfelejtett, eltikolt indokkal indított háború A gyertya a magasban tündöklő nappal, a gyerekek önrendelkezésének joga és lehetősége, meg a valódi önállóság bizonytalan határai a Gumicukorszívvel, Filippa fogantatása (ami rengeteg további kérdést vet fel, egyben Gavin korábbi tapasztalatától eltérő válasz arra a kérdésre, hogy „miféle anya az, aki eladja a gyerekét”) az Istenanyákban aláírt szerződésekkel hoz létre valamilyen – párhuzamos, ellentétes vagy bizonyos részleteiben eltérő megközelítésekből épülő kapcsolatot a Szerződési szabadsággal, amelyek nem egyértelművé teszik az olvasatokat, hanem árnyalják, relativizálják, elbizonytalanítják azokat. A kisregényben nem fejezetek, hanem paragrafusok vannak – ez pedig az író és az olvasó közti szerződésre (is) utal – ami szintén nélkülöz mindenféle konkrétumot és egyértelműséget, mégis létezik. Így aztán ez a kisregény a kereksége ellenére sem teljesen zárt: egyszerre utal vissza a kötet korábbi novelláira, és terjeszkedik túl a saját cselekményének látszólag egyértelmű határain.
————————————
Moskát Anita, Szerződési szabadság, in: uő, A hazugság tézisei, Budapest, Gabo, 2022, 199-391.
————————————-
[1] Csak két példa: Jorg Ancrath és Nona Grey is kilencévesek a történeteik kezdetekor. (Mark Lawrence, Széthullott birodalom–trilógia, Budapest, Fumax, 2017-, és uő, Az Ős könyve–trilógia, Budapest, Fumax, 2017- )