A Gregor Man-trilógia emberképét nem csak maga Gregor, hanem az őt körülvevő, segítő, vagy akadályozó szereplők is reprezentálják.
Elsősorban az űrhajóstársai: „És dolgozunk és kísérletezünk és küszködünk! Én nem akarok itt pusztulni!” – mondja Val (VV, 94). Gregor számára fontos támpont a döntéseihez, hogy mi tennének a többiek (VV, 174). De emberiek az avanaiak is: Mazu, aki tekintélyelvű és ravasz, Inimma maximalista (TT1, 59) Dimmu, az ateista pap (TT2, 25-26), a heves, de gyors gondolkodású Laskili (TT2, 63), a varázslatosan mesélő Lubaltu (TT2, 75-77) és a többiek úgyszintén. Nogo azt mutatja meg, hogy mi az a minimum, ami szükséges Gregornak ahhoz, hogy emberként tekintsen a társára: „Kétségbeesett, reménytelen pillantás, benne az értelem szomorú fényével, mert tudta, tudta, hogy bevégezte útját, el kell pusztulnia. Mégis ember! Megmenteni!” (VV, 158). Nogo annál is inkább megjelenítheti az embert, mert a körülmények folytán Gregor magában is érzi az ősemberek ösztöneit: „Énem másik fele azonban visszaesett barlanglakó őseinek abba a zavaros lelkiállapotába, amikor még erősebbek voltak a pillanat felnagyított benyomásai az értelmi megfontolásnál, amikor a félelem, a düh, a menekülés vagy az ölés vágya, eltemetett ösztönök dörömböltek a tudat szorosra zárt ajtaján, az emberré válás előtti emlékek, a természet lélegzetétől még különválatlan tapasztalatok követeltek elismerést.” (VV, 117).
Az első lépcsőfok az emberré válás folyamatában tehát a halandóság tudata, amellyel átlépi az ösztönök és a tudatosság határát. Ez alapozza meg a kétféle embertípust is: a menekülőét és az üldözőét (VV 117). Gregor többek között attól igazán jellegzetes főhőse Zsoldosnak, hogy megőrzi az ösztöneit (az agressziót és a szexualitást is), de felismeri és a megfelelő mederben tartja őket, és a segítségükkel tudatos döntéseket hoz. Az ember másik olyan tulajdonsága, ami ennél is radikálisabban eltávolítja az állatvilágtól, és ami szintén jellemző Zsoldos hőseire, az a történetmesélés igénye és képessége, amely az önmeghatározás feltétele is egyben: „Egyre tovább kell haladnom szemközt az idővel, hogy megleljem a pontot, ahonnan kiindulva egységbe ötvözhetem mindazt, ami velem történt. Míg ezt el nem érem, mindig zavarni fognak a múlt szertedobált kockái, az előretolakodó sok miért és ha, meg kell találnom újra önmagam. Meg kell tanulnom újra embernek lenni.” (VV, 15)
Az ember mindenek előtt társas lény, a társak többé teszik az egyént (VV, 165) Gregor nem is tudja magát másként meghatározni Nogo számára, csak általánosságban emberként: „Még nem ismertem eléggé a nyelvét, az ember és Gregor egyaránt én voltam.” (VV, 168) A regények utópisztikus jellegét elsősorban az ideális földi társadalom okozza; „Ha az emberi társadalomban vét valamelyikünk, mindig ott a lehetőség: legközelebb vigyázok, jobban meggondolom, jobban igyekszem, s a fogadalom beváltásáig a hibázót tartja a társadalom, a többiek minkája, szeretete.”(VV, 154) Gregor azért akarja a földiek képére és hasonlatosságára alakítani Avanát, mert meggyőződése, hogy az emberi civilizáció elérte a tökéletességet. Ezzel Ádámé mellett az Úr, a teremtő szerepét is átveszi: „Bármilyen sors is vár ránk, ezeket az embereket én neveltem, az én teremtményeim. Szumurri, Gidal, Gamatu, a kiszámíthatatlan, de zseniális Laskili, Gihatri, aki méltó örököse lesz Pilagunak és Szumurrinak, Talil, aki még náluk is különb… Nem, nem éltem hiába mégsem.” (UK 33) ugyanakkor a szövegben mindenhol a „földi civilizáció” érdemei – mint az iskola és hatékony bürokrácia (VV 198, TT1 182-183), (vagy épp bizonyos helyzetekben hátrányai, mint a „civilizációtól elkényeztetett érzékek” VV, 145, vagy a „félelem tudata” VV, 189, Mazu elfelejtett, feleslegessé vált tudása VV, 256, méltatlanokra pazarolt becsületesség VV, 256) jelennek meg, nem fordul elő benne a „kultúra” szó. A civilizációt a tudásra, és az átlátható, tiszta, logikus gondolkodásra alapuló erkölcs jellemzi: a „szelíd és elnéző földi értelem, ami már századok óta megtisztult az indulatok, önzések mérgező üledékétől” (VV, 267). Az ennek eredményeként megélt földi boldogság lebeg Gregor szeme előtt, mint élete értelme és mint elérendő cél; először Nogo hordája, azután Avana népének felemelésével (VV, 180., 209., 268., 270.) „Nem akarom bántani őket, békét és szeretetet akarok adni, és tudományt, hogy jobban éljenek, közelebb jussanak a mi földi életünk boldogságához.” (VV 268)
Gregornak emellett van humora (TT1, 104) és önkritikája is (TT2, 183-184), ezek szintén fontos emberi tulajdonságok. Gregor nem csak az avanaiakat, hanem a számára még ismeretlen földieket is szereti „szeretem őket” (VV 277) „Szerettem őket (…) Őket néztem és rátok gondoltam, akik már úton vagytok.” (TT2, 210), „nagyon vártalak benneteket” (TT2, 225) a többi gámaival pedig együttérez, és szánja őket, még akkor is, ha az ellenségei (VV 226), Denjart sem képes megöletni (UK 51).
Gregor nem csak kíváncsi, hanem az életét is kockáztatja a tudásért: „Még többet akartam látni, mindent, az utolsó pillanat veszélyét is kockáztatva.” (TT2, 153). Hogy ez legalább annyira alapvető emberi sajátosság, mint amennyire Gregor nevelésének erdménye, azt az oltóanyag kutatása mutatja meg (TT2, 7-36).
Az a két szöveg, amit A Viking visszatér kapcsán azonnal emlegetni kezdtek mintaként, a Robinson Crusoe[1] és az Odüsszeia, igazából nem irodalmi jellegzetességeiben, hanem az emberképében rokon, és mindkettő csak annyiban hozható összefüggésbe Gregor történetével, amennyiben a főszereplők egy-egy jellegzetes emberi tulajdonságot jelenítenek meg. Odüsszeusz (akivel Gregor a part megtalálásának helyzetében azonosítja magát VV, 244) a leleményes ember, aki a célja elérése érdekében rákényszerül, hogy szokatlan megoldásokat találjon ki, de ezt nem csak képes megoldani, hanem ez a tulajdonsága emeli a többiek fölé, rangjában és erkölcsileg is megerősítve őt. Gregor többek között a földi tudás által biztosított intellektusának köszönheti vezető szerepét. Ez azonban csak egy emberi tulajdonság a sok közül.
Gregor Man nem csak leleményes és törekvő, hanem maximalista is, például addig nem nyugszik, amíg ki nem alakítja a naunik által használt íj avanai változatát (TT1, 56), de minden akadályra egyetlen reakciója van: „Meg kell próbálni!” (VV 186) „Valahogy meg kell oldani!” (TT1, 85), „Szumurri javaslata bizonytalan, ha nem reménytelen. És mégis meg kell kísérelni, mert éppen ez a hiábavaló próbálkozás az egyetlen bizonyítékunk, hogy mások vagyunk, messzebbre nézünk és nagyobb felelősséggel, mint Eziza nagyapja vagy Marr vagy akárki más.” (TT2, 209). Erre szinte mindig a földi technológia és tapasztalatok kínálják a lehetőséget. A földi tudomány tisztelete az, ami együttjár az ateizmussal, és Gregornak azzal a törekvésével, hogy a vallást, az istenekben vagy bármilyen természetfölöttiben való hitet lerombolja – legalábbis azon avanai társaiban, akik közvetlenül körülveszik (UK 71). Ez a törekvése sikerrel jár: „egyikük sem hitt már régótasemmiféle istenben, összetartotta őket az istenség árnyékában megbújó és egyre jobban felnövekvő, aprócska láng, a tudomány” (TT2 26).
Gregor ezen kívül együttérző, tisztában van tetteinek súlyával, nem él vissza a hatalmával, mert a hatalom számára nyomasztó felelősséget, nem pedig méltatlan előnyt vagy kiváltságokat jelent (TT1, 97, UK 23). A hatalom Gregor számára amennyire kényszerű, ugyanannyira nagy lehetőség is: „töretlen volt bennem a hit, hogy minden tettem a javukat szolgálja, és örültem, hogy hatalmam is van a végrehajtáshoz.” (TT1 109) Ez a „földi erkölcs” alappillére, amit nem tud teljesen elfogadtatni Avanában: „Jobban fájt, hogy a háború egész jól átgondolt, aprólékosan kidolgozott előkészítésében a saját munkámat voltam kénytelen felismerni. Én neveltem őket úgy, hogy a földi ember eszével gondolkozznak. Hol követtem el a hibát, hogy a hozzá tartozó erkölcsi mértékét nem tudtam beléjük oltani?” (TT1, 209)
A hatalommal való visszaélés is emberi tulajdonság, olyannyira, hogy Gregor emberei, de maga Gregor is közel kerül hozzá – utóbbi azonban eléggé önreflexív ahhoz, hogy ezt észrevegye. (UK 9., 10., 41)
Hogy a Távoli tűz vége felé kiderül, Gregor nem csak a szerelemre képes, hanem korábban is volt Avanában szexuális élete, azt eredményezi, hogy Gregor hiteles karakterré válik. Ha nem derülne ki, hogy igénybe vette a papnőket, vagy hogy akarata és (földi) erkölcsi meggyőződése ellenére beleszeret Enitbe, és továbbra is csak az Avana felvirágoztatását szem előtt tartó irányítóként jelenne meg, akkor egy kétdimenziós, elméletek szócsöveként működő figura lenne. Esendősége nem csak közelebb hozza az olvasóhoz, hanem igazi regénykarakterré formálja. Ugyanakkor az Enithez fűződő kapcsolata nem csak esendőségét, hanem bizonyos fokú gyarlóságot is jelent még az elején. Enit ugyanis földi mércével mérve még gyerek, ahogy ezt maga Gregor is megállapítja (TT2, 180) amikor megismerkednek, és hiába tartja magától távol Gregor, hiába várnak éveket az összebútorozással, hiába van Enit saját döntéseként ábrázolva a kapcsolat létrejötte, Enit akkor is túl fiatal és túl kiszolgáltatott. Abban a helyzetben nincs más választása, mint hogy Gregor élettársa legyen.
Gregor a helyzetben felsejlő erkölcsi bukást egyrészt azzal kerüli el, hogy avanai mércével mérve Enit felnőttnek számít, főleg azért, mert a népe fejlettsége okán fiatal kora ellenére is intellektuálisan, szellemileg felette áll a többi nőnek és testi értelemben is érettebb, tudjuk, hogy magas. Gregor kezdetben távol tartja magától Enitet, aki már földi mércével mérve is nagykorúként, felnőtt nőként jelenik meg mellette. Gregor hozzá való tiszteletteljes viszonyát pedig az mutatja meg, ahogy Edlan, az aban nagykirály követségének vezetője megszégyeníti Enitet, és ahogy erre Gregor reagál (TT2, 213). De a legfontosabb Gregor megítéléséhez az, hogy magabiztosan állítja, hogy nem vétkezett, hiszen saját szilárd „földi” erkölcsi értékrendje ellenére sem érez megbánást – ez a tiszta lelkiismeret pedig egyértelmű jele a bűntelenségnek. Az olvasó eddigre annyiszor találkozott Gregor önmagán is számonkért szigorú erkölcsi elveivel, a dilemmáival, hogy ez utóbbit könnyedén elfogadja teljes igazságként.
Enit nem csak Gregor magánélete szempontjából fontos, nem csak Avana jövője szempontjából, hanem azért is, mert ő önmagában jelképez egy következő korszakot (ahogy Nogo az őskort, a járvány a középkort, stb). Enit a csavargyártásra képes nép tagjaként a koraújkort jeleníti meg[2]. Egyistenhite egyszerre mutatja a népe fejlettségét és a Gregor iránti ragaszkodásának nagyságát. Hogy Denjarral megcsalja Gregort, az (magánya és korlátozott mozgástere mellett) annak köszönhető, hogy ő már a területi szerveződés helyett a nyelvi-kultúrális (és genetikai) egységben létező nemzetet képviseli. Számára fontosabb az azonos származás, mint az, hogy Avanában ő is és Gregor is elfogadott, sőt, mindenki más fölé helyezett idegennek számít. Sőt, azzal, hogy Denjarral együtt számbeli fölényben vannak idegenként az avanai palotában Gregor fölött, egy időre meg is fordítják a viszonyokat, idegenné teszik magukat az avanaiakat is (UK 57). Isten és Lucifer híjján Enit megsemmisíti azt, ami addig Gregor számára a Paradicsom volt: nincs lehetőség a visszatérésre, az újrakezdésre, a kapcsolat megromlása végleges és helyrehozhatatlan (UK 84).
Folyt. köv.
————————————-
Kép: Zichy Mihály illusztrációja Madách Imre Az ember tragédiája című művéhez
Forrás: https://mek.oszk.hu/01900/01925/html/menu_hu/illusthu/szinek_hu.html
————————————–
Zsoldos Péter
A Viking visszatér, Budapest, Metropolis Media – Papageno Consulting, 2017. (Zsoldos Péter életműsorozat 1.)
Távoli tűz 1-2, Budapest, Metropolis Media – Papageno Consulting, 2017.
Az utolsó kísértés, Budapest, Metropolis Media – Papageno Consulting, 2019. (Zsoldos Péter életműsorozat 8.)
——————————————
Madách Imre, Az ember tragédiája, https://mek.oszk.hu/00800/00849/html/
—————————————
[1] Többen is egyszerűen „robinzonádnak” titulálják: https://smokingbarrels.blog.hu/2018/04/02/konyvkritika_zsoldos_peter_a_viking_visszater , https://sci-fi.mandiner.hu/cikk/20170420_sophi_a_sci_fi_robinzonad_a_viking_visszater
[2] „Két tárgy összeillesztésére használt fémcsavarok és anyák először a XV. században jelentek meg.” https://www.greelane.com/hu/hum%c3%a1n-t%c3%a1rgyak/t%c3%b6rt%c3%a9nelem-%c3%a9s-kult%c3%bara/history-of-screws-and-screwdrivers-1992422/