minden könyv nekem szól

Kategória: sci-fi 3 / 4 oldal

A kiváló író esete az irodalmilag félművelt olvasóval II. (A holtak nem vetnek árnyékot)

A holtak nem vetnek árnyékot szövege szerint az ember az a lény, ami a földi környezet és kulturális hagyomány által megszabott keretek szerint alkot, érez és gondolkodik.

A kiváló író esete az irodalmilag félművelt olvasóval I. (A holtak nem vetnek árnyékot)

Zsoldos Péter regénye látszólag egy sci-fibe oltott szerelmi történet, valójában pedig az irodalom és a művészetek mibenlétéről, az emberi lét lényegéről tesz fel kérdéseket, és ad lehetséges válaszokat, irodalmi és képzőművészeti utalások segítségével.

Gyerekkép, gyerekszerep, gyereksors; hatalom és legitimáció problematikája egy űrszappanoperában III. (Eldobható testek)

Marion és Vireni ellentétében nem csak a hatalom, illetve a vezetői (uralkodói) szerep kétféle értelmezése jelenik meg, hanem az ő előtérbe kerülésük módja a hatalom legimtimációjának kérdéseit is felveti. Az uralkodói attitűdök vizsgálatához pedig a legkézenfekvőbb forrás még mindig Niccolo Machiavelli munkája.

Gyerekkép, gyerekszerep, gyereksors; hatalom és legitimáció problematikája egy űrszappanoperában II. (Eldobható testek)

A gyerekekkel és a testtel kapcsolatos az újhumán lét alapvető jellemzője is, ami pedig az emberiség, mint biológiai faj meghaladását jelenti.

Gyerekkép, gyerekszerep, gyereksors; hatalom és legitimáció problematikája egy űrszappanoperában I. (Eldobható testek)

Az Eldobható testekről szóló ismertetők vagy kritikák központi kérdésként leginkább az igazságkeresést jelölték meg.[1] Pedig a könyv igazi kérdése nem az, hogy mi az igazság, vagy hogy kicsoda Vireni Orlando, hiszen mindkettőre szinte azonnal választ kapunk.

A könyv első mondata, amit már az is tud fejből, aki még nem olvasta, elég hamar cáfolatot kap: a Naprendszert igazából egy orbitális hazugság tartja egyben, nevezetesen Melvin Kadek megmentőként eljátszott szerepe, amit a történet végére lecserélnek egy másik hazugságra, miszerint Vireni azt állítja, hogy nem másznak bele a digitális fejekbe. Míg Olga Ballardot a Xeno végén a „nagy Ballard-hazugság” az abszolút erköcsi győztessé emeli, addig az Eldobható testek Vireni Orlando bukástörténete.

Kell-e direkt szexjelenet egy science fiction regénybe? III. (Hősöknek való vidék-trilógia[1])

Lehet, hogy Morgan mindegyik regényét túlírja, telezsúfolja átlátszóan hatásvadász és/vagy elcsépelt elemekkel, jól bevált sémákkal és fordulatokal, de az biztos, hogy mindegyikben van valami, amivel engem kilóra megvesz.

Kell-e direkt szexjelenet egy science fiction regénybe? II. (Légszomj)

Veil haza akar jutni. Nem tudjuk, hogy milyen a Föld, csak azt, hogy Veil szeme előtt a gyönyörű földi táj lebeg, és hogy ő nem mehet oda.

Kell-e direkt szexjelenet egy science fiction regénybe? I. (Richard Morgan Összes[1])

 

  • Naná, a többi részt úgyis csak átlapozom.
  • Nem, az ilyesmi a népbutító fantasyba való, én inkább a lehetséges jövőt térképezem fel és a Mars-kolónia technikai és szociológiai kérdésein gondolkodom együtt a tömegekkel.
  • Csak ha a szereplők elég csáposak.
  • Nem tudom.
  • Nem érdekel.

 

Mi az oka, hogy a „komoly” sci-fi Magyarországon lábra nem tud kapni*, kiegészítve egy szerény javaslattal** avagy kibicnek semmi se drága (rendhagyó bejegyzés egy fészbúkos vitához) – válasszal frissítve

Kánai András a következőket írta a F.I.O.K csoportban: “Azért az valahol szomorú, hogy a tehetségesnek titulált fiatalokból az egy szál Markovics Botondon kívül senki sem publikál folyamatos jelleggel zsánerkiadónál. (Oké, László Zoli kisebb-nagyobb megszakításokkal, Varga Bea is ír és publikál, de alapvetően nem felnőtt közönségnek.)

Nagyon hiányoznak a jó, magyar sci-fi írók a rendszerből.”

Sci-fi-e vagy? II. (Marsbéli krónikák)

Az előző bejegyzésben taglalt, a sci-fiként olvasás kereteit meghatározó elemeket az olvasó megtanulja felismerni és alkalmazni, így előbb-utóbb, ha nem is esik ki a Marsbéli krónikák a sci-fi kategóriából, minimum kérdésessé válik a besorolása.

3 / 4 oldal

Köszönjük WordPress & A sablon szerzője: Anders Norén