minden könyv nekem szól

Címke: sci-fi

Történettudomány, sztereotípiák és szembenézés a nemzeti identitás kétes gyökereivel (Sápadtak)

Urbánszki László Sápadtak cimű kötetének alapkoncepciója egyáltalán nem újdonság, zseniálisan kidolgozta ezt Mark Lawrence a Széthullott Birodalom-trilógiában és bevallottan az ő nyomán Joe Abercrombie a Half a… – sorozatban (és gondolom, lehetne még több példát is hozni). De míg az angolszász írók számunkra is könnyedén dekódolható, európai hagyományokat működtető szövegeket hoztak létre, addig a Sápadtak nagyon magyar, nem csak a tartalmában, hanem a megvalósítás módjaiban is.

Egy iskolapélda (Szivárgó sötétség I-III.)

A Scar című regényre úgy akadtam rá, hogy magyar sci-fi regényt szerettem volna olvasni, lehetőleg női szerzőtől. Nem gondoltam, hogy amibe belefutok, az egy feminista, keresztény science fantasy címkével ellátható regénysorozat lesz. Egy halom előítélettel és némi szorongással fogtam hozzá a könyv olvasásához.

Nőképek és női szerepek két kortárs magyar sci-fiben (Xeno, Távolvíz)

A női nézőpontok szerepeltetése az irodalomban nem (csak) azt jelenti, hogy a regényekben, novellákban több a női szereplő, vagy hogy gyakran maga a főhős is nőalak, hanem azt is, hogy egyes szereplők, vagy maga a szöveg a cselekmény alakulása során megkerülhetetlen elemként képviseli ezeket a nézőpontokat. Nem egyszerűen egy (vagy több) női szereplővel játszódó történet halad valamilyen irányba, hanem kimondottan azért történik a cselekményben ez vagy az a fordulat, mert a történetet mozgató döntéseket női karakterek hozzák, női eszközökkel cselekszenek és női szerepeiknek megfelelően viszonyul hozzájuk a többi karakter. Erre kiváló példát ad a 2017-ben megjelent Xeno és Távolvíz.

2 / 2 oldal

Köszönjük WordPress & A sablon szerzője: Anders Norén